A zenealapra írják rá a szöveget, vagy fordítva?

A napjaink zajkeltőit nem ismerem. Az 1900-as évek könnyűzeni úgy születtek, hogy a zeneszerző elfogadhatóan tudott zongoráz, a szövegíró is picit tudott klimpírozni.

Akkor még a szövegen verset kellett érteni. Ha nem is Radnóti, Ady, Juhász Gy. szintjén, de azért mégis csak versek voltak.

Nos, ha ez megvolt, felkereste zeneszerző barátját a szöveggel. Az leült a zongorához, elolvasta a verset, és vagy azonnal kibuggyant belőle valami ötlet, vagy nem. Ha volt valami első blatra, akkor röviden átbeszélték a szövegíróval, s el kezdett dolgozni rajta, s amikor megvolt vele, újra találkoztak, és zongorán lejátszotta a szerzeményét.

Amikor mindketten úgy gondolták, hogy jó, akkor már csak egy énekest kellett keresni.

Ez egy zárt világ volt, kevés résztvevővel, úgy hogy olyan nagyon nem kersgéltek.

És persze volt olyan is, hogy előbb volt a zene és utána a szöveg.

Felvétel pedig leginkább csak a Magyar Rádióban készülhetett. Néhány zenekarnak, zenésznek volt saját stúdiója, de ez nem volt jellemző.

A lényeg a jelenkorra is alkalmazható.

Szóval ilyen is van, meg olyan is. Vagy a zene van meg előbb, vagy a szöveg. Mikor hogy.

Ahogy mondod, vagy-vagy.

Van amikor egy kész zenéhez írnak utólag szöveget.

Van amikor egy verset megzenésítenek.

És persze vannak olyan megátalkodott szerzők, akiknél sosem derül ki, hogy melyik volt hamarabb a "tyúk vagy a tojás" egyszerűen csak leteszik az asztalra a kész művet. ;)