Melyik a jobb? Ha az idő "begyógyítja a sebet" vagy ha nem?
Mert ugye a múlt miatt vagyunk azok,akik vagyunk. A velünk történt események,a fájdalom,a bűn,a keserűség,a harag,az elvárások,szerelmi csalódások és még sorolhatnám.A tetteink és amiket mások tettek velünk...
És ha nem hagyjuk begyógyulni a "sebet",az jó vagy rossz? Mert a velünk történt események alakítják az életünket...
Vagy inkább temessük el az érzéseinket?(Amit persze a legtöbb ember a külvilág előt csinál,de én most saját magunk előtt feltárt vagy elrejtett érzésekre gondolok)
Nem tudom,melyik a jobb,mikor teszek jobbat magammal,ha eltemetem a dolgot,túllépek rajta vagy hagyom a dolgokat és az idő majd csinál amit csinál?
Jaj félreértettél... Én nem azt mondtam,hogy az egész élet szomorkodással telik...Viszont ha nincs fájdalom,akkor honnan tudnánk,hogy mi az öröm,az élet?Ahhoz hogy értékeljünk valamit nem kell hogy elveszítsük...Itt arra gondolok,hogy fel kell hogy fogjuk,hogy a örömhöz szükség van fájdalomra...
Viszont egy idő után az érzések elmúlnak,nem értékeljük őket,a múlt halvány lesz és ez nem mindig jó,mármint lesznek/vannak pillanatok amikor nem értékeljük az életet és ez szerintem mindenki életében van,volt vagy lesz... És ez az,mármint itt arra akartam célozni,hogy az érzések elmúlnak és az nem jó,és a kérdés is ezért született,hogy ha a sebek nincsenek,akkor nincs életünk se...Ha tehát begyógyul az nekik jobb vagy inkább rosszabb lesz?
Te emós vagy? :)
Az a fontos, h te értsed, mit is akarsz mondani:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!