Normális, hogy a halott testvéremmel álmodom heti szinten?
Két éve, hogy a testvérem meghalt, és a mai napig rengeteget álmodom vele.
Sok köztünk a korkülönbség, húsz évvel idősebb nálam, de jobban szerettem, mint anyánkat. Egyik álmomban volt olyan, hogy velem egyidős volt, és összebarátkoztunk, de közben tudtam, hogy meg fog halni. Volt olyan, hogy megtaláltam a testét. Volt olyan, hogy élt, és a gyerekeivel játszott. Volt olyan, hogy megint csak élt, és kérdőre akartam vonni, hogy miért hitette el, hogy meghalt, de csak sírni tudtam, és örülni, hogy itt van. Ez normális? Hogyan tudnám ezt feldolgozni?
Vannak időszakok amikor az én elhunyt szeretteimről álmodom ilyen jellegű képeket. És van amikor abszolút nem, sőt az arcukat sem tudnám igazán tisztánvfelidézni pedig ők voltak az létem lényege akik sohasem múlhatnak el.
Ezen eltöprengtem mitől lehet, s arra jutottam hogy tulajdonképpen magammal szemben vagyok elégtelen, a sorsommal és nyomasztanak ezek az érzések valamint a halál és elmúlás gondolata. Nem feltétlenül depresszív ez hanem inkább egy időszakos önelszámolás a saját életemmel.
Ha egyedül vagy mint én és ráadásul szintén fiatal harminc negyvenes nem érdemes begubózni, kell valaki társ, egy életcél, új dolgok vagy bármi ami magunkra tereli a hangsúlyt az életben.
Köszönöm a választ, igazad lehet :)
19 éves vagyok
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!