Voltatok úgy, hogy semmi kedvetek az élethez, mindent untok, hogyan jutottatok ki ebből az időszakból?
Ha vissza tekintek az egész életem ilyen, annyira unom semmi sem tesz boldoggá már.
Fiatal vagyok, sajnos a szerelmem is elhagyott, ő meg adott sok boldog percet de amióta nincs semmi kedvem és ez már van 1 éve.
Én úgy érzem barátokra sincs szükségem, nem tudnak segíteni és szerintem mindenki jól elvan a világával minek zavarni.
Számomra unalmas minden nap felkelni és meg vannak betegségeim is amik bár gyógyítható kisebb dolgok de az is lehúz.
Nem vagyok se szép se okos, messze nem vagyok tökéletes.
Fogalmam sincs, hogy fogok túl jutni de legszívesebben feladnám, nem mindenkinek való az élet.
Voltam.
Amíg nem találkoztam egy hasonló helyzetű lánnyal.
Azóta ketten utáljuk a világot:)
Ha gondolod, írhatsz priviben hogy dumáljunk~
Nekem segített a pszichológia és az önismeret.
Jordan Peterson - 12 szabály az élethez c. könyv is nagy hatással volt rám.
Félelmetesen sokat segített a test edzés és a haverok, akik elrángadtak oda.
Az elmúlt 25 évem ilyen minden nap.
Nem túl jutottam rajta, hanem elfogadtam.
Az élet szar. Küzdelem az egész. De ha egy valami jó történik egy héten: finom kaját csinálok, látok egy jó nőt az utcán, valaki véletlenül megköszöni az áldozatos munkámat, egy ismerős megoszt velem valami személyeset... na ezek a ritka és apró örömök mutatják, hogy nincs elb*va az egész.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!