Miért van az hogy a kövérek mind azt hajtogatják én alig eszem és még a levegőtől is hizom?

Nem értem mért kéne összeszámolniuk? Aki kövér az nyilván szeret enni, és vagy nem zavarja az alakja, vagy zavarja, de jobban szeret enni, mintsem hogy életstílust váltson és lefoggyon.

A biológia ok meg egyrészt a génekbnem rejlik, vannak vékony, és teltebb alkatú emberek, másrészt aki alig és rendszertelenül eszik, és mindíg éhes, azaz a szervezet folyton egy enyhe táplálékhiányos állapotban van, az könnyebben hízik, mert a szervezete beált arra, hogy azt a keveset amit kap őrizgesse, ki tudja mikor jön újabb kaja.

Gondolom azért, mert néhány esetben van igazság abban, amit mondanak. Tisztában vagyok azzal, hogy van olyan is, aki állítja, hogy keveset eszik, mert véleménye szerint az kevés, az egy dolog, hogy én alapállapotban kétszer laknék jól egy akkora adaggal. Nagyon sokan vannak, akik helytelenül táplálkoznak, napjában egyszer esznek, akkor viszont kiadósan. Így ők tévedésben lehetnek, mert a szervezetük nagyon is azt súgja, hogy keveset esznek, hiszen a nap döntő többségében korog a has, termelődik a nyál, nagy az éhségérzet, valójában meg ezzel többet raktároznak el és jobban hajlamosítják magukat a hízásra, mintha másfélszer annyi ételt fogyasztanának el egy nap alatt három részben elosztva.

Nem hinném, hogy ők rosszat akarnak, ez csak félig védekezés, félig önámítás. Ez kb olyan szinten van, mint amikor te diákként órákon át ülsz, vagy ültél a könyv felett, viszont minden második bekezdés elolvasása után előrántottál egy magazint alóla, vagy rákukkantottál a tv-re épp csak fél órát, aminek következtében másnap akkora pocsék teljesítményt nyújtottál, hogy öröm volt nézni. Az ember ilyenkor mit mond, ha számon kérik? "Tanultam én pedig, órákon át csak olvastam és ültem felette, mégsem sikerült, nem tudom, hogy miért, nagyon nehéz volt." És ez igaz is, meg nem is, de inkább nem, de talán ha háromszor elmondod már te magad is elhiszed.

És most védem a másik tábort, akiknél ez a probléma kis túlzással tényleg fennáll: igen, ide tartoznak például a pajzsmirigy problémával rendelkezők, akiknek valamilyen hormonzavar okoz elhízást úgy, hogy nem is tehetnek róla. Ugyanannyit esznek, mint anno ötven kilósan, vagy mint egy másik ötven kilós, még mozogni is próbálnak, csak éppen az ízületek és a felesleg miatt már nehéz, ennek ellenére csak híznak és sokszor sajnos jó ideig nem is jönnek rá, hogy miért.

Én is most küszködök ezzel (bár annyira nem hagyom magam szenvedni miatta). Igaz, én nem beteg vagyok, csak babát várok. Alapvetően vékony vagyok és magas. Nagyon mozgékony, pörögtem és pörgök éjjel nappal, tele vagyok energiával. Terhestornázom, én össze tudom számolni a kalóriákat, ha akarom (de minek, érzi azt az ember, hogy egy nap kb mennyi megy le, már ha tisztában van nagyjából a kalóriaértékekkel), vacsorára csak gyümölcsöt eszem (abból sem mindegyiket), nem nassolok. Nem eszem többet, mint baba előtt, sőt, lassan már annyit sem, mert ahogy nő a fiam, úgy nyomja a gyomrom és fél adagnyi ételt nehezen küldök le egyszerre, különben visszanéz. És mégis mi történik? Hízom. Nem reálisan, mert 26 hét alatt feljött tíz kiló! Ennyi nincs a baba komplett kis lakókörnyezetével együtt sem, tudom. Nem vizesedem, nem foghatom erre, a laborom jó, nincs baj a cukrommal. Egyszerűen hízom, mert most ha eszem attól hízom, ha nem eszem attól hízom, hízom a savanyúkáposztától és a kivitől, már-már azt hiszem, hogy ha egész nap bigmac-et ennék, akkor sem híznék többet. De most a hormonok máshogy működnek, ezt diktálják.

Úgyhogy nem szabad ennyire élesen és kisarkítottan látni ezt a helyzetet. Tanuld meg elfogadni azt, hogy nem mindenki agya jár egyformán, nem mindenkinek az a jó és szép, ami neked, nem mindenki bűnös és ártatlan, akit te annak látsz és nem mindenki áll úgy a dolgokhoz hozzá, mint te (hogy sajnos, vagy szerencsére, azt mindenki tegye hozzá magában).

További szép napot és értékes gondolatokat!