Vannak itt olyan extrém túlsúlyos nők,akik érzelmi evők vagy evési rohamai vannak?

Jelen. 5 éve kezdtem fogyni. Lementem 30 kilot. Utana becsavarodtam a kaloriaszamolasba, nem voltam hajlando tovabb csinalni es ebbol lettek a falasrohamokes a fuggoseg.

1-2 hetig tudom csak tartani a dietat, akkor fogyok. Amugy kb evi 8 kilot hizok lenyegeben folyamatosan

Engem fiatal koromban évekig molesztált a mostohaapám, emellett a családom teljesen ellehetetlenítve nevelt, nekem mindig hallgass volt a nevem. Sosem lehetett véleményem, sosem érdekeltem senkit igazán, senki sem figyelt oda az érzéseimre. Mindig az étel volt, ami megvigasztaljon. Aztán felnőtt koromra 130+ kiló lettem. Az idei januári újévi fogadalommal kezdődött, akkor még ugyanolyan "fogyis hóbortnak" indult, amiket addig is próbálgattam. De be kellett látnom, minél többet haladtam, annál mélyebbre kellett ásnom... Kalóriát számolok, sokat mozgok és étkezési naplóban próbálom az érzelmeimet rendezni. Döbbenetes, mennyi dologra jöttem rá magammal kapcsolatban és még nincs vége az útnak. Folytatom az önismeretet, a stresszkezelést, és nagyon jó érzés egy új testben, új felfogással élni. Sok mérgező embert leépítettem, vagy egyszerűen velem szemben megváltoztak, már nem hagyom, hogy eltapossanak, vagy úgy beszéljenek velem, mint a véres ronggyal. Megtanultam szeretni magam, asszertíven kommunikálni. Sok tehertől, fájdalomól szabadultam meg mentálisan és fizikálisan is és még nincs vége.

(35 kg minusz eddig, még 15 kg van hátra.)