Finomított cukor vagy az alkohol a károsabb?

Nem igazán tudom, mire vagy kíváncsi valójában. Szerintem ez olyan, mint azon vitatkozni, hogy a 2, vagy az 5 méteres vízbe fulladunk meg hamarabb. A lényeg, hogy mindkettőbe belefulladsz, ha rosszul csinálod, csak a mélyebb vízben kevesebb mozgástered van.

Tisztán nézve az alkohol a mélyebb víz, többféleképpen és gyorsabban tud káros lenni, de ha absztinensként zabálsz fánkot minden nap, az rosszabb, mintha néha borozgatnál.

"függőséget okoz, főleg az alkohol, de a cukor is, és nem tud itt megállni, napi szintű fogyasztásnál biztos, hogy mindegyiknek a mennyisége nő"

Ez így szerintem picit félrevezető. A túlfogyasztás és a függőség valóban nagyon összefüggenek, és átjárhatóak, de nem azonosak, és nem jó összekeverni.

Szerintem a függőség ott kezd kialakulni, amikor az élvezeti cikket nem önmagáért fogyasztom, hanem általa oldom meg valamilyen problémámat. Például ha alkohol kell, hogy ellazuljak, kikapcsoljak, akkor egy stresszesebb időszak könnyen elindít a lejtőn.

Az biztos, hogy ha függő vagyok, valószínűleg egyre többet fogok fogyasztani, de attól, hogy sokat fogyasztok valamiből önmagában még nem leszek függő - bár a kockázat sokkal nagyobb -, a szervezetemre viszont ugyanolyan káros.

"Aki mindennap megiszik 1-2 sört, az nem tud nélküle meglenni, és egyre emelkedik az ingerküszöb."

Tévedés. A feleségem vagy 15 évig dohányzott rendszeresen (napi fél-egy doboz) és nem lett függő sosem, végig megmaradt szimpla fogyasztási cikknek. Hogy mikor dohányzott többet, vagy mikor kevesebbet, azon múlt, hogy milyen lehetőségei voltak (idő, pénz). Pl ha éppen le volt égve, akkor egyszerűen nem cigizett.

Nekem viszont a cigaretta nagyon beépült az életembe, én nem tudtam meglenni nélküle. Ha valahol nem lehetett cigizni, stikában ott is megoldottam, ha nem volt pénzem, kunyeráltam, stb. Közel ugyanannyit cigiztünk, de csak én voltam függő. Ugyanakkor rendszeresen voltak időszakaim, amikor minden este megittam 1-2 sört, és nem csúsztam rá sosem, egy idő után mindig csömöröm lett és abbahagytam.

A fizikai függőség szerepe szerintem sokkal kisebb az ilyen problémákban, mint gondoljuk. Egy haverom anyja az alkoholizmus legmélyét járta, az a szint volt, aki fetrengősre, beszédképtelenre issza magát, meg remeg a keze, stb. A mai napig nem fogtam fel, de amikor elpatkolt az élettársa, aki miatt nyomorgott lelkileg, elvágólag nem iszik semmit. Egyik napról a másikra huss, nem iszik.

Olvastam, hogy a vietnami háborúban heroinfüggővé váló amerikai katonáknak csak 10%-a maradt függő az USA-ban - még a heroin is csak társult rossz szokás volt, pedig aztán az hírhedten addiktív cucc.