Anorexiások, neketek mi volt az a pont, mondat vagy esemény az életetekben ami miatt anorexiások lettetek/vagytok?

A pontos okát nem tudom, nyilván több tényezős. Hozzájárult valószínűleg, hogy apám hedonista és elhízott, anyám viszont nagyon puritán és vékony, és gyakran veszekedett apámmal, amiért sokat zabál. Előfordult, hogy valaki azt mondta viccelődve, hogy nagy a fenekem. Olyan is volt, hogy bokaláncot akartam venni, mire az eladó közölte, hogy olyan vastag a lábam, hogy szerinte nem menne rám. Természetesen egyáltalán nem volt igaza, bőven jó volt a lábamra az ékszer. Gyerekkoromban olyannak láttam magam, amilyennek látni akartam. 16-17 évesen kezdtem jobban megfigyelni, hogy nézek ki valójában. Egyesek szerint vékony voltam, ugyanakkor voltak ezek a fent említett beszólások.

Arra határozottan emlékszem, hogy volt egy konkrét nap, amikor néztem a saját alakom az osztálytársaiméhoz képest, és hirtelen jött a "felismerés", hogy nem vagyok vékony, hanem dagadt vagyok. Egészen addig csak úgy éreztem, hogy vékony vagyok, de jobban hangzana, ha nem 51 kg lennék, hanem 49, mert az 4-essel kezdődik, 50 alatt van. Attól a naptól kezdve viszont konkrétan kövérnek láttam magam. Pedig addigra már megvolt a 49 kg.

19 voltam, beszólt egy srác, hogy fogyni kéne... meg beszólt a mostohaanyám is, a rokonaim.

A vicc, hogy nem voltam kövér, 60 kiló a 170 centihez, viszont mindig ment a cs.szegetés a súlyommal, hogy fogyni kellene.

7-8 kg volt a cél, ebből lett először 15 kg mínusz, de még akkor sem láttam kövérnek magam.

Aztán még tovább fogytam.

Volt, amikor 39 kilón tengődtem, máskor felmentem 54-ig, majd újra relapse...

Éveken át.

35 volt a legalacsonyabb súlyom, ott határoztam el, napokra a haláltól, hogy gyógyulok.

3,5 éve ennek. Mentálisan már jól vagyok, fizikálisan viszont nagyon nehéz, mert a tizenkét év anorexia-bulimia tönkretette a testemet és borzalmasan nehéz híznom.