Barátnőmnél valami evészavar van kialakulóban, vagy túlreagálom?
Évek óta együtt vagyunk, együtt is élünk. Mindketten járunk sportolni és nagyjából odafigyelünk arra mit eszünk de egyiket sem visszük túlzásba.
Az utóbbi időben viszont azt vettem észre hogy barátnőm egyre kevesebbet eszik. Ami eddig egy normális adagja volt abból eszik pár falatot, összeturkálja és vagy megy a kukába vagy elosztja magának több napi ebédre.
Semmit nem eszik meg egyszerre, akár gyümölcs, akár nasi, egy-két falat és vagy nekem adja, elcsomagolja vagy szintén kuka.
Múlt hétvégén vendégségben voltunk, ott sem evett semmiből, majd mikor a házigazda nagyon erősködött hogy az egyik sütit csak miatta csinálta, megkóstolta, áradozott milyen finom, majd később láttam hogy szalvétába csomagolva kidobta.
Egyiket sem csinálja feltűnően, csak mióta gyanússá vált jobban figyelek ilyenekre. Nem is tudom mennyi ideje csinálta úgy, hogy nem vettem észre.
Jogos hogy aggódom emiatt? Mindenre van magyarázat ha rákérdezek amit el is fogadnák 1-2 alkalommal, de állandóan ez van.
Mit tudnék csinálni?
Nem normális, ez már evészavar. Az étellel játszás, a sok közül dobás, a pár falat evése mind.
Egy jó pszichológus kellene.
Próbálhatsz más téren döntéseket átadni neki. Otthon élő kamaszokat a rátelepedő, jót akaró, de mindentudó szülők hajtanak ebbe bele tipikusan.
Lehet olyan munkája, ahol számít a külső, akkor egy beszólás is elindíthatta.
Mindegy. Mentális betegség, kezelni kell.
Ez evészavar, kőkeményen.
Az a baj, nem fogja belátni, és még 45 kilósan sem látja majd, hogy milyen csontsovány (írtam egy random számot).
Keressetek orvost, de készülj fel, hogy zagadni, ellenkezni fog, sír, téged okol (esetleg) és ebben TE BIZTOSAN tönkremész majd.
Ő nem, mert neki "jó így", minél vékonyabban.
Segíts neki, ha engedi, de ne áldozd fel magad egy olyan betegségért, amiből csak az jöhet ki, aki beteg, más SEMMIT nem tehet - vagyis de, egy idő után akár szakít a saját érdekében.
Ezeket egykori anorexiásként írom - a szakítást is, mert az a betegség egy önző szarrá tesz bennünket.
Egyébként én is így kezdtem: jaj nem vagyok éhes, meg 8000 másik kifogás, étel kidobása, zsebbe tétele, áradozás az étetekről és épp csak beletúrtam, stb.
A barátnőd MÁR! evészavaros, a kilók pedig semmit nem jelentenek. Nem 40 kilósan leszel anorexiás-bulimiás (erre is készülj fel!), hanem alapvetően normális súlytartományban. A fogyás már következmény.
Hát igen... én a másik végletet képviselem általában, a túlevést, de ezen a nyáron inkább megyek anorexiába, de nem súlyosan és nem vagyok diagnosztizálva. Étel kidobása nálam is van, mert könnyebb elfogadni, mint veszekedni, hogy én most miért nem kérek. Vendégségben sokat eszem de utána utálom is magam. Egy ideje napközben vagy semmit vagy egy protein shaket eszem, este meg vagy rendesen vagy akkor is keveset. Én amúgy tényleg kövér vagyok nem csak testképzavaros. Úgy alakult ki, hogy a lány aki miatt a barátommal sokat veszekedtünk egy nem diagnosztizált anorexiás, aki már nem is éhes, és nagyon rá akartam hasonlítani, mert vele mindenki törődik, mindenki szereti, és vékony. Csak kísérletezgettem, meddig bírom étel nélkül.
Beszélj vele, lehet a családot is bele kell vonni. Lelki okai vannak, nem tudom, hogy te hozzáteszel e, de ha igen, akkor azon változtass, ami őt bántja.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!