Másfél napig nem ettem semmit és most nagyon nehezen eszek. Ami kicsit is savas, szinte már mar, és nagyon kellemetlen élmény az evés. Mit tudok tenni, hogy ez helyreálljon?

Volt most egy projectem - nem munkahelyi, hobbi dolog -, olyasmi, amivel 2 évvel ezelőtt megpróbálkoztam, de akkor nem jött össze. Most sikerült, de közben annyira "rágörcsöltem", hogy 2-3 napig nem igazán figyeltem oda magamra, étkezés terén sem.

Tegnap reggel 6-kor végeztem, utána egy TELJES napot végigaludtam. Előtte 2 éjszakát végigvirrasztottam (munkával).

5-kor keltem, és tudatosan azonnal enni kezdtem, de a logikusan várttal szemben nagyon rossz élmény volt és még mindig az, csak egy kicsit tudott mérséklődni ez a kellemetlenség.

A szememmel nagyon is kívánom az ételt, de amikor eszek, az szó szerint kellemetlen és nehézkes, pedig pont, hogy kellemes kéne legyen.

2 sajtos kiflit csirkemell-sonkával, egy kevés joghurtot és pár szem szőlőt tudtam eddig enni, de ez nagyon nem tűnik elégnek. Fáj is a fejem még. (ittam is, mielőtt valaki erre kérdezne rá)

Legkésőbb kora délután szeretnék lemenni a városba, de úgy, hogy nem ettem rendesen, nem merek.

Viszont ez az ijesztő közérzetem még 3 óra elteltével sem múlt el.

Most már megfogadom, hogy ilyet többet nem csinálok...

De hogyan tudnék ebből kimászni? Egyre ijesztőbb a dolog.

Sajnos alapból nincsenek tartalékaim, 27 évesen alig vagyok több, mint 50 kiló.

Tényleg kívánom az ételt (legalábbis bizonyosakat), pl. a szőlőt, de már ráharapva egyből úgy érzem, mintha erős sav lenne benne. Kenyérféleség más szempontból kellemetlen, tejtermék úgyszintén.

Mégis miért büntet így a testem? Kívánnia kéne az ételt, de most, amikor kritikusan fontos lenne, hogy egyek, most utasítja el a legjobban.

MÉGIS MILYEN HÜLYE DOLOG EZ?!?!