Mit "látnak" a vakok? Feketeséget, sötétséget? Vagy abszolút semmit? (Tehát még "sötétséget" sem? )

Nehéz megmondani, mert egy olyan ember aki még sosem látott a két szemével, vagyis vaknak született, az nem tudja leírni, hogy mit lát, mivel azt se tudja mi az a sötétség. Ezt olyas valakitől lenne érdemes megkérdezni, aki késöbb vakult meg, minimum 14-15 éves korában, ő talán le tudná írni.

Érdekességként nézd meg a SZEM című filmet. Ne a japánt hanem az új amerikai Jessica Albás verziót, nagyon jó film és elég költőien leírja benne alba hogy mit is lát amikor vak

Attól függ. Van, aki úgymond jogi értelemben [pff, hülye kifejezés!] már vaknak számít, de nem teljesen az, mert pl. fényt észleli. Ő meg tudja mondani, sötét van-e a helyiségben vagy világos, stb. Bizonyos fokú glaucoma esetén a látótér beszűkül, elhomályosodik, szűrt fényt érzékelnek.

Született, teljes mértékben vak emberről nem tudok információt. Mindenki másképp fogja fel.

Szerintem nem szégyen, ha tisztelettudóan, érdeklődve írsz egy e-mailt az MVGyOSz-nak, vagy más, helyi szervezetnek. Vagy ha keresel a könyvtárban valami látássérültséggel foglalkozó könyvet.

Ha még érdekel a téma, menj el a Láthatatlan kiállításra. totális sötétség, mindenféle fényt kizárnak. vak vezető vezet körbe, neked kell kitapogatni a kiállítás tárgyait. ilyen a teljes vakság, amikor egy vak ember 100%ig vak.

egyébként nekünk látóknak kicsit sokkoló élmény: a szemed ugye keresné a fényforrást, de tényleg semmi... feketéseget látsz az első 5 percben, majd fények, foltok villannak fel, mivel az agyad látóként nem bírja feldolgozni, hogy gyakorlatilag nem látsz tényleg SEMMIT.

Én 13 éves koromban vesztettem el a látásomat (20 vagyok; és képernyőolvasó - beszélő - progi van a gépemre telepítve, ezért tudok egyéb segítség nélkül itt is írni). Ezt tőlem is sokan kérdezik, és igazából úgy, hogy az érthető legyen, "elképzelhető" legyen egy látó ember számára, nem lehet átadni. Én is ajánlom az utolsó hozzászóló javaslatát: a láthatatlan kiállítás tényleg sokmindent átad, de az sem igaz, hogy olyat látunk, amit ott a látók átélnek, mert ha valaki fél órát, vagy 50 percet van a sötétségben úgy, hogy egyébként igen jól lát, annak a szeme idővel hozzászokik ahhoz a fajta feketeséghez, de ahhoz, hogy úgy "láss", ahogy most én, ahhoz min. 1-2 évnek kell eltelnie. Nem feketeség, nem is "sötétség", egyszerűen a nagy semmi, színtelen. Ha pl. éjszaka arra riadnék, hogy visszajött a látásom, biztos, hogy csodálkoznék, hogy milyen fekete minden... és hogy milyen "sötét" van. Van igazság abban, hogy "sötét", amit látunk, de én személy szerint ezt semmihez nem tudnám hasonlítani: olyan állapot, amiben egyszerűen nincs szín. És ezt látóként én sem tudtam volna elképzelni soha. És ez személyes vélemény volt, lehet, más máshogy "látja", én viszont így élem meg, és szerintem a többiek is, de ez igen sokmindentől függ, hogy miktől, azt már előttem leírták páran.

Mindenesetre jó a kérdés, mert még az érintettek is elgondolkoznak rajta. :)

Utolsó: nekem nagyon összetett problémám volt/van, gyengénlátóként születtem, és 7 éves koromban kezdődött azzal, hogy egyik szememen levált a retina. Két év múlva a másikon is. Az egyikkel tehát már 7 éves korom óta nem látok, csak fényt érzékeltem egy darabig. Aztán jött egy csomó más, egyéb betegség és szövődmény, műtéti beavatkozás következményei stb. Glaucomám is volt mindkét szememen, szürke hályog is mindkettőn, és még jó sok szövődmény. Hát így kb. ennyi. :D Ezt a sok terhet már a másik szemem sem bírta. Orvosi hibáról szó sem volt, nagyon lelkiismeretes orvosaim voltak/vannak. Eddig is volt már vagy 30 műtéti beavatkozásom, legutóbbi 1 éve, amikor szaruhártya-átültetésem volt... szóval nagyon összetett a dolog, csak ezt akartam érzékeltetni. De alapjában a vakság nem nyomja rá a bélyegét az életemre. :) Ugyanúgy (persze a korlátokon belül, de azokat feszegetve) élem a mindennapi életemet, elég aktívan, ahogy sikerül. :) Úgyhogy nem panaszkodhatom.

20/l