Mennyire gyakori vagy természetes 40évesen, hogy az apróbetűs dolgokat távolabb kell tartanom, hogy el tudjam olvasni?

Kicsit az átlagosnál hamarabbi, de előfordul.

Nekem hálisten az egyik szemem -1 körüli, ez szépen kiegyenlíti közelre a most kb +1 körüli romlást, így nem kell olvasó 52 évesen sem.

A szemlencse érdekes képződmény: tudja változtatni az alakját, ezáltal a fókusztávolságát. Viszont egy idő után elfárad: csökken a rugalmassága, nem tud elég közelre fókuszálni, ez pedig leginkább az olvasásnál jelent gondot. Eleinte még elég hosszú a karod, hogy olyan messzire tartsd az újságot, ahol még pont élesen látsz, később már a fejedet is hátra kell hajtanod, még később meg már nem segít semmi, csak a szemüveg.

Ez pedig általában 40 éves kor körül jön elő. A mi családunk érdekes ebből a szempontból: az egyik ágon legendásan jó szeme van mindenkinek, a másikon már kisgyerekkorban kellett a szemüveg távolra - mégis egy közös pont van: 40 felet olvasáshoz mindenkinek kellett a segítség. Pedig még a rossz szemű ágon is volt egy olyan tendencia, hogy 30 éves kor körül "megjavult" mindenki szeme, nem kellett szemüveg, de aztán mikor eljött a bűvös 40, megint szükség lett rá. Ráadásul nekem is mondta párszor a szemészorvos, hogy most még dicsekszem azzal, hogy 3 megálló távolságból is leolvasom a busz viszonylatjelzőjét, de majd 40 éves koromra el fog ez múlni.

Úgyhogy nem kell csodálkozni, most vagy abban a korban, hogy a szemlencséd kezd elfáradni. Nem akarlak elkeseríteni, de először jön egy gyenge, majd egy erősebb olvasószemüveg, 50 éves kor körül pedig már lesz egy másik távolra is. Ha kevésbé szerencsés vagy, még multifokálisra is lesz szükséged.