Akik érintettek, hogyan tudtok "úszókkal" (eye floaters) élni? Meg tudtátok szokni, zavar a hétköznapi tevékenykedésben?

Én konkrétan kb. 5 évesen fedeztem fel a legelsőt, amikor a ház melleti járdán, a naplementét szemlélve, enyhén hunyorogtam. Akkor még csak olyan átlátszó giliszta alakja volt és egyetlen darab. 20 -as éveim elején már egy nagyobb sereg volt, szerencsére ez soha nem akadályozta a hétköznapi életemet. Akkor utoljára szemorvosnál is voltam, igaz nem ezzel az indokkal, hanem az asztigmiám miatt, ami a jobb szememen picivel erősebb volt (-feles), a balon meg csak negyedes vagy még annyi sem (azóta nem is hordok szemüveget, mert ilyen kis deformációval még tudok élni). Akkor pupillatágítás során nem kaptam olyan visszajelzést, hogy valami gond lenne a szemfenékkel/retinával. Most 31 évesen is azt mondhatom, hogy nem lett sokkal több, egy picivel feltűnőbbek, de együtt tudok velük élni. Akkor látom leginkább őket ha a sima falat bámulom jól megvilágított környezetben, vagy a monitort, amikor egyszínű, főleg világos, de a legdurvább, amikor sétálok az utcán, és úgy esik a látóteremre, hogy rengeteg aszfalt, tehát a látómező alja felé egy jó nagy sereget látok, tehát sok kis apró foszlányt, ami olyan félig sötétes-barnás, de még mindig nem az az állapot, hogy bármiben akadályozzon. Ha közelebbrőlé nézek valamit, akkor kiélesednek, kitisztulnak, minél távolabb dőlök (pl. monitor), annál kevésbé látom, annál jobban elhomályosulnak és áttetszőbbek lesznek. Alaposan utánanéztem, és ha hirtelen hátsó határhártyaleválás történt volna, akkor nem ez a tünet, hanem inkább a függöny effektus, vagy pedig egy nagyobb, egybefüggő alakot, kört, vagy hasonlót kellene látnom, ami már zavarhatja a mindennapokat. Valamint apró pont formákat sem látok, ami pedig retinabevérzésre utalna. Nekem ezek a klasszikus úszók vannak, amik drasztikusan nem szaporodtak meg, csak szerintem pont annyira, amennyire 10 év alatt lassacskán összegyűlhetett pár újabb. Megjegyzem akkor 20 -as éveimben láttam őket nagyon erősen, ez évekkel később ha nem is teljesen, de eltűnt, majd mostanság tűntek fel újra, de kezdem azt hinni, hogy koromból adódóan, én figyeltem fel rájuk megint tudatosan, mivel benne vagyok egy újabb évtizedben, és ilyenkor alaposabban szemlélem, hogy mi változott meg rajtam.

Engem az egyedüli dolog, ami érdekel, hogy a legtöbb helyen azt olvasni, hogy ezeket az úszókat általános esetben az ember olyan 40-50 éves kor fölött kezdi el észlelni. Most vagy én vagyok nagyon hiperérzékeny az érzékszerveimre (a két fülem közötti apró különbségeket is észre tudom venni, tehát hogy a hang minősége nem ugyanaz a két fülemen), és amiatt az agyammal megtaníttattam, hogy nem szabad őket kvázi "eltűntetni", vagy tényleg abba a táborba tartozom, akinek már fiatalabb éveiben is megjelentek. Műteni semmiképp sem fogom, mert nagy a kockázat, és csak azoknak indokolt, akiknek tényleg minden tevékenységét ellehetetleníti. Létezhet, hogy ilyen enyhébb mértékű asztigmia és annál is enyhébb rövidlátás okozhatja? A jobb szememben picivel többet látok, de gondolom azért, mert az a gyengébbik szemem, azon erősebb az asztigmia.