Ez normális dolog? Kissé megijeszt

Velem is gyakran előfordul. Őszintén szólva, nekem nem jutott eszembe, hogy ez esetleg nem normális. :)

De nekem is pont olyan mint ahogy te is írtad, hogy mint ha "kikapcsolna" a szemem, nem fókuszál. Egyszer beszélgettem erről egy barátnőmmel, ő is tapasztalta ezt, de nem aggódtunk miatta különösebben.:)

Szerintem nincs ok aggodalomra. :)

Sajnos, nem kizárt, hogy valóban absence. Súlyos epis vagyok, de a GM-ek mellett kisrohamaim" is bőven előfordulnak. Olyankor tudom, hol vagyok, mi történik, ha kérdeznek, válaszolok, felfogom a környezet ingereit, tehát avatatlanok közül csak azok veszik észre, mi van, akik tudják, hányadán állnak velem. Suliban kaptam az intőket, hogy "az órán nem figyelek", hogy "szórakozott, szétszórt" vagyok, pedig csak ezek is "csak" a kisebb rohamok voltak.

Volt pl., aki a négysávos úton padlófék után felvilágosított afelöl, anyám melyik ősi szakmát űzi, én pedig "elvarázsolva", a legkisebb veszélyérzet nélkül lebegtem át...egy kisrohamon. Hogy aközben mennyivel romolhattak a reflexeim, a reakcióidőm..stb, akkor persze nem mérlegelhettem. Az autós szimpla arroganciának érzékelte csupán, hogy egyszerű gyalogos létemre szrok arra, neki kerülgetnie kell, vagy sem. Pedig annyi történt, hogy nálam, ha nem is mentek el teljesen otthonról, de másodperceken belül megeshetett volna az is.

Gondolom, a jogsidat félted, szinte bizonyos vagyok abban, hogy nem kérsz egy alapos kivizsgálást. Tudom, én innen könnyen pofázok, de azért a szemészetre és a nem direkt epire szóló neurológiai kivizsgálásra nem lenne hátrány bejelentkezned.

A csuda tudja, neked mit reagál le így az agyad, mi van a háttérben, mi a kiváltó ok.

De -- anélkül, hogy hipochonderré válnál! -- ajánlatos lenne figyelned magad, hogy a jelenlegi állapotod (ami már most húzós, pl. pont a vezetésnél ) romlik, súlyosbodik-e. Ne legyen igazam, de igenis, VAN OK az aggodalomra. Ha nem epi, akkor is!

Amíg olyan élethelyzetekbe kerülsz, ahol mások és a magad épsége veszélybe kerülhet, addig azt mondom, legyen benned annyi felelősségtudat, hogy időben utánanézel, mennyire híg a szr a palacsintában. A bizonytalanságnál rosszabb állapot nincsen, de ezt ne a magad kárán kelljen megértened.

Jó egészséget neked, ha "sorstárs" vagy, ha nem!

Üdv. mindenkinek.

Szép napot, #ketteske vagyok, a Gyk dühöngőjéből.

Tehát már van, akitől butaságból, vagy nemtörődömségből eredő "megnyugtatást", halálbiztos állapotfelmérést, diagnózist kapj. (Illetve lehet, hogy --a legrosszabb képlet szerint-- édesanyád azon vélemény szerint él, hogy "amiről nem tud, az nem fáj". Ergo: amíg ő bizonyos abban, hogy a jelenlegi problémád nem probléma, addig beteg sem lehetsz, de --ha ez a képlet-- akkor csókoltatom őt.)

Mielőtt (te is) felhúznád magad, csaxólok: fentiek sem felém kívánnak reakciót, főleg nem szóbelit. Semmi közöm,"mi folyik otthon", csakhogy nekem már papírom van arról, hogy élhetek a hlyéknek megadatott szólásszabadsággal...ezért firkálgatok itt néked. Tehát NEM kérek választ a fentiekre, a labda nálad pattog.

Nekem csak a maradék agyam kattog, mivel nálam a hétköznapok gyakorlata, amit Descartes vallott. Sokan úgy vélik, nincs mivel gondolkodjak, meg amúgy is: ugye, "aki beteg, az nyögjön", haldokoljon, csak a száját fogja be! Eszébe se jusson véleményt alkotni, hanem fogadja békével, hogy mások gondolkodnak, élnek HELYETTE.

És, ami a durvább eshetőség: NÉLKÜLE!

No, ez az, ami esetedben még bőven megelőzhető probléma, még nem vagy kénytelen időkérésre játszani. Főleg nem azzal, ami nem játék. Az egészséged a meccs tétje és hogy még szrabb legyen a helyzet: bizony, abból is "csak egy van."

Tehát én írom, innen, a zárt osztályról, amit mástól még nem tapasztaltál meg.

1.) Az már teljességgel érdektelen, közömbös számomra, hogy támadva érzed-e magad, oktalan önvédelemből visszatámadsz...és azután mégis elgondolkodsz.

vagy

2.) Vagy nem bonyolítod a magad életkéjét, hanem csak úgy szimplán elgondolkodsz.

Célra visz mindkét verzió: elgondolkodsz, vagy elgondolkodsz. Van min.

Csak tudd, a nagybetűs hétköznapokban felelősen gondolkodó ember nem játszhat "időkérésre".

Ha 17éves és beteg, azért nem.

Ha 17 éves és egészséges, azért nem. Ilyen qrva egyszerű.

Tehát kérdés, amit szintén magadnak kell megválaszolnod: mi a jó büdös francért kell neked bármi eü. témával várnod, amíg végre azok közül is valaki/bárki komolyan veszi mindazt, ami kételyt megosztasz vele???

A jelenlegi esettől teljességgel függetlenül is...

... hogyan engedheti meg magának egy felelős szülő, hogy ha a KISKORÚ!!! gyermeke idegi eredetű gyanúval él, akkor azt NE VEGYE KOMOLYAN?

Igenis, kiskorú! Elvégre az idő fogságában élsz, papírforma szerint, ugye?

Vagy leesett a tantusz, hogy máshol bezzeg már régen elvárják, hogy felnőttként viselkedj, pont tesznek arra, túl vagy-e a 18. szülinapi tortádon?

Az élet más területén egy 17 évest ugye lekapnak a tíz körméről, ha szrt csinál, vagy nem felel meg tudásbéli elvárásoknak ? Ugyanúgy kell "tudnod" és felelősséget vállalnod, mint egy 30-40 évesnek. Ha munkahelyen kell helyt állnod, ha felcsavarodsz a szembejövő fára, ha baj éri a szeretteidet és a te támogatásodra szorulnak, ha pár-, vagy munkahelyválasztás előtt állsz...és bármi,akármi helyzet adódik, hát nem hivatkozhatsz arra, hogy várjanak, mert neked még pár hónapod van a hivatalos nagykorúságig és különben is, későnérő fajta vagy...

Most is, később is neked kell a lehető legkomolyabban venni magad, előtted a nagybötűs *Élet.

(*Élet: az a nagy kupac szr, ami az önállósodásod záloga. Azaz, ha a gyermekkorból nem hoztál egyebet, mint ezt a kupacot, akkor erre a kupacra támaszkodhatsz, amíg megtanulsz ÖNÁLLÓAN döntéseket hozni. Tudod?: abból főzünk, amink van.

Ez pedig beteg emberre többszörösen igaz)

Szépen fogod magad, elmégy egy kivizsgálásra! Hiszed, vagy se, a doktorbácsi nem fog kérdőre vonni, hogy valamelyik nagykorú, érted felelős ember miért nem szorongatja a kezed, ha vizsgálatra mégy.

De ha --maradjunk a volánnál-- balesetet csinálsz (pl estére egy, a családjáért felelős felnőttet kiiktatsz az élők sorából, a gyerekéből félárvát csinálsz), hát hiába vagy "még gyermek", ha hiszed, ha nem, olyan kőkeményen kérdőre fognak vonni, hogy belegebedsz. A jogsi pedig ugrik.

( Rossz esetben édesanyád lelki nyugalma is, de jó lenne, ha nem valami baj bekövetkezte után "világosodna meg" afelöl, hogy a gyereke több felelősséget érez önmaga és családja iránt, mint azt "hitte".)

Itt a gyakorin feltettél egy kérdést. Olyan kérdést, amit teljes bizonyossággal te válaszolhatsz meg. Ha hozzátartozóid, szeretteid, számodra fontos emberek támogatása mellett, akkor úgy.

Ha csak a magad józan paraszti eszére és a felelősséggel meghozott döntéseid segítenek ebben, akkor úgy.

Egy lényeg: soha ne hagyd magad bizonytalanságban, mert úgy az életed még full egészségen sem ér egy kalap szrt sem!

Ha ALAPTALANOK a félelmeid: jó.

Ha időben képbe kerülsz, hogy NEM ALAPTALANOK a kételyeid: szintén jó.

Ha a harmadik utat választod, akkor csüccs anyu szoknyája szélére és várd meg, míg a szemed a korhatáros filmek figyelmeztetése közben után is képtelen a lényegre fókuszálni. Arra, ami nem ok nélkül "ijesztett meg téged".

Maholnap 18+ leszel, de tégy róla, hogy ne csupán papír alapján bizonyulj majd "felnőttnek".

Kicsit kirohantam magamból, de ha úgy érzed helyesnek, tiltasd le a válaszom!

Ha cserébe megteszed, hogy önmagadat "nem tiltod le", hanem addig élsz a lehetőséggel, amíg van, akkor már megérte.

Csak (időben) vedd észre, ilyen kaliberű kérdésre a válasz legelébb "fejben dől el".

A te fejedben...azután és csak azután következzen kívülállók kuruzslók, sarlatánok, szomszéd Rózsi néni "diagnózisa".

Márpedig itt tőlem is csak egy véleményt olvastál, semmi egyebet.

Ehhez nem volt szükséges beutaló.

Aki annyira képes figyelni magára, hogy még édesanyja véleménye ellnére is észre meri venni, ha valami nem oké, annak ne a mások véleménye legyen az etalon.

Egy lépés után pedig nem lefagyni kell, hanem tovább lépni.

Pl. háziorvostól beutalót kérni.

No, kidühöngtem magam, de ez is néked és hasonló dilemmában lévő társaidnak "váljon egészségedre!" Más kárán tanulj, míg megadatik e lehetőség.

¯\__(ツ)__/¯

Jah! és ne hagyd, hogy a magamfajta zakkantak miatt felmenjen a vérnyomásod!

Egészséget, további szépet és tartalmasat: üdv mindenkinek!

4-es! Szerintem ezt jócskán túltoltad, és olyan dolgokba is belementél, amibe neked - mint ismeretlen, kivülálló embernek - nem tiszted ítélkezni.

Kérdező!

Ha aggaszt, és gyakran előfordul ez a tünet, keresd fel a háziorvosod, és kérj beutalókat megfelelő vizsgálatokra.

Abból nem lehet baj. Legjobb esetben kiderül, hogy semmi bajod.

Minden jót neked!

Kedves #5!

Jómagam is köszönöm a hozzászólásod, de leginkább azt, hogy véleményedet meg is osztottad. Akkor legalább nem maradtam ingerküszöb alatt. Elvégre ez az oldal erről szól. És rendkívül tanulságos.

Nem ítélkezem. ÉN nem.

Ha a fentiekből mégis az jött le, hogy "ítéletet" olvastál, akkor nem az én készülékemben a hiba.

Ha ez számodra megnyugtató tény, nagyon régen és nagyon pontosan tudom a helyem. Mintahogy írtam is a kifogásolt írásban említettem is, sokan mit várnak, sőt, követelnek meg némelyik embertársunktól. Csak mert beteg. Ennyi a vétke és máris kiíratott azok sorából, akit emberszámba kéne venni.

Bár, ha tehetném, sem tartoznék az "ítélethozók", az elméleti síkon élők népes csapatához, de talán megérted, ha azt mondom, az ítéletet éppenhogy mi, a gyakorlatban tapasztaló betegek szenvedjük el!

Valóban nem a sokak által könnyebben tolerálható nyálas-könnyes, rózsaszín stílusban írtam. (ha egyéb véleményt is találtál már itt tőlem, amit epieseknek írtam, megtapasztalhattad)

Miként azt is, hogy ítéletekben nem jellemző pl. a "ha", illetve a "lehet" opció.

HA jól figyeltél: a feltételes módot is alkalmaztam. Egy olyan oldalon, ahol kérdésre választ, véleményt várnak, és nincs a játékszabályok között, hogy kizárólag az előre megírt A, B.vagy C válaszokat ikszelheted, lájkolgathatod, hanem leírhatod azt is,

ha nem csak előre megrágott, önálló véleményed van. Olyan, amivel esetleg még segítséget, tippet, tanácsot is adhatsz.

Sokaknál ugye, fejben már megérett a helyes válasz, csak a megerősítésre várnak.

Itt néha durvább témákra is választ kérnek, mint az időjárás, vagy a ValóVilla mélyröptű pletykái. És nagyon magas százalékban elfogadják a kérdések kiírói,

ha nem egy ezotériai jövendőmondó telefonvonal számát küldjük válaszul, néhány mosolygós szmájlival, hanem a SAJÁT véleményünk, tapasztalatunk, eszünk-szívünk szerinti választ, kritikát. Ha egy kicsit "élesebb" , mint remélték, akkor is.

Nekik van választásuk.

Nem, mint akiknél " fellebbezésnek helye" már nincs.

A "buksisimogatás" eddig sem volt szokásom, eztán sem lesz. Arra ott vannak azok, akik válasza / véleménye a mindent helyeslő, bólogatós semmitmondásban kimerül. Csak két kiemelt eset.

Az én, eddig megélt világomban szerepel pl. az a sorstárs is, aki ma 32 évesen, kerekesszékben, pelenkában, oxigénpalack mellett éldegéli a mindennapjait, és semmi öröme abban, hogy túlélő. Volán mellett rohamozott, pedig a figyelmeztető jelek óta majd fél évig könyörögtek neki, hogy ne vezessen. Felesége mellette halt meg. Az akkor 3 éves gyereken karcolás se esett ugyan, viszont apjából-anyjából kifogyott. Most a sír szélén álló nagyszülők nevelgetik, ahogy az erejükből, anyagi helyzetükből telik. "Élnek", amíg meg nem halnak...

Az az epis is, akit haverok hetedikes korában vittek a hülyeségbe, kiközösítéssel, fenyegetve, hogy nem tartozhat közéjük, nem hajlandó velük kipróbálni, milyen szuper dolog Rivotrilra vodkázni. (a csóró kölkek egyik drogja, viszonylag olcsón hozzájutnak) Csak mert szeretetre, társaságra, "barátokra" vágyott, kipróbálta.

Majd belepusztult. Ma marokszám eszi a bogyókat és halvány esélye sem, hogy valaha magát ellátni képes ember lesz belőle. Pedig erre az esetre sem szükségszerűen került sor, megelőzhető, minimális odafigyeléssel és törődéssel elkerülhető lett volna. Értem én, hogy ezek is nagyságrendekkel élesebb esetek,

mint a kérdezőé, de elég, ha azt megérti, hogy az élet minden területén azok a legszörnyűbb esetek, amikor MEGELŐZHETŐ bajból lesz maradandó fizikai és/vagy szellemi állapotromlás, félresikerült élet, válás, munkahelyvesztés, kiközösítés, alázás...és minden, amit --többek között-- a nemtörődömség, egy elhanyagolt kezdő probléma súlyosbodása hozhat. Lehet, sokak számára rusztikusnak ható stílben írtam le, hogy nem fogják őt kímélni, ha baj éri, de inkább ezen bántódjon meg, minthogy az Élet ítélőszéke előtt tudja meg, hogy "fellebbezésnek" helye nincs, "életfogytig" egy beteg ember marad a sok közül.

Nem én ítélkezem. Nem én ítélkezem.

53 éve szemlélem magam körül a sorstársaim való világát. Azt a világot, amiről még mindig nem beszélnek, mert "ciki", mert tagadni és megvetni könnyebb, mint benne élni, megérteni és tolerálni.

Aki nem hiszi...az is csak elméletben járjon utána, soha "élő egyenesben" ne kelljen megtapasztalnia, mi az, ha az embert indexre teszik, "holtsúllyá", törvényen kívülivé válik.

Ha valakinek megfeküdtem a gyomrát: nem állt szándékomban!

Bocsánatot pedig a sűrű és sok helyesírási hibámért kérek.

Nem azért, hogy élek. Sorstársaimat sérteném azzal.

A létező legjobb gyógymód még mindig a megelőzés, a prevenció.

Aki ezt a józan paraszti ésszel feléri, annak nagyobb az esélye, hogy olyan

élete legyen, amilyet idegenek, kívülállók helyett ő maga irányíthat.

Egészséget, tartalmas életet és további szépet mindenkinek!