Ti mennétek ezzel a sérüléssel dolgozni?

A körülményeket s leírom, mert ekéggé dilemmázok:

Kb. 1,5 napja csunyán kibocsaklott a bokám, pattant is valami, ezért elmentem dokihoz. A röntgen felvételen külső bokacsonton haránt törés látható, ami hozzáteszem, a röntgenes szerint lehet, hogy egy korábbi kezeletlen törésem maradéka. Sztk-ból átküldtek a balesetire, és az sztk orvos valószínűsítette a gipszet. A balesetis doki megerösitette, hogy a törés talán nem mostani. Aztán felajánlotta, hogy választhatok, 2 hét pihentető gipsz +véralvadásgátlo injekció, vagy bokarögzitö sín éjjel-nappalra 4 hétig+gyulladásgátló krém. Ez utóbbit választottam mert én nem merek beleszúrni magamba tűt, másrészt pedig van egy 2,5 éves bölcsis gyerekem, akinek a szállítását kivitelezni kell, játszotérre levinni kell, meg amugy is képtelenség gipszben üldögélni mellette. Apuka sokat dolgozik, ezért nem szeretném este 6ig otthagyni a gyereket a bölcsiben. A leleten BNO kód bokaszalag szakadás, és a krémet kiadó gyógyszerész is utalt rá, hogy erre kapom. (Habár a doki semmit nem mondott erről, lehet neki ez már természetes)

Én persze, gondoltam, sebaj, majd dolgozni is megyek, hamár ugyis csak rögzítőt kaptam. Aha. Tegnap az 5-10 perces hazaút 30 perc volt a babámmal a bölcsiből, aztán fel a 4. emeletre! Hát a végére már eléggé kínlódtam. Ráadásul az ellenkező oldalon a terhelés miatt már most fáj a csípőcsontom, de ha meg visszarakom a bokámra a súlyt, akkor meg ott fáj még jobban. Nem igazán érzem képesnek magamat arra, hogy munkába is elvergődjek, aztán meg még egy kört menjek.

A hétre, mivel rövid, úgy döntöttem, hogy betegszabit bagy ha csak úgy lehet, akkor szabit veszek ki.A munkahelyemre egyébként busszal kell utazni, ami állandóan tömve, ülni esélytelen, állni is nehezemre esne,attol meg baromira félek, hogy esetleg fékez a busz és hirtelen mozdulok, elesek, vagy még jobban sérül a bokám. Látszani nem látszik rajtam, ha állok, mert rá tudom húzni a nadrágot a bokarögzitöre...kérni meg a mai világban...

Nagyjából ennyi, a párom szerint mehettem volna ma is dolgozni (leginkább az ő beszólásai ("csak kamuzol", "munkaundorod van", "lustálkodsz") miatt vagyok bizonytalan), és alapból is lelkiismeret furdalásom van, mert én nem vagyok munkakerülő, és úgy tünni sem szeretnék. De ezelőtt meg 3 hétig influenzásak voltunk átfedésben a gyerekkel, és az is kimaradt, és február elején mentem vissza gyed-röl, szóval összességében elég keveset dolgoztam azóta. Nagyon rosszul jöttek ki a dolgok. Így most dilemmázok, tényleg én vagyok e a tápos...és persze féltem a munkahelyemet is, de valahol meg mégis úgy érzem, hogy jól teszem és muszáj odafigyelnem az egészségemre a gyerekem érdekében, nehogy késöbb nagyobb baj legyen.

Ha nem dolgoznék, akkor egértelmüen azt tenném, hogy szigoruan pihentetem a lábamat, de a fentiek miatt totál nem tudom most, hogyan lenne jó, úgy, hogy mindenki jól járjon (a gyerek, én, és a munkáltatóm is).

Ti hogyan oldanátok meg ezt a helyemben? Előre is köszönöm a válaszokat!