Történt olyan, hogy nagyon tartottál, szinte rettegtél attól, hogy egy konkrét sérülés megtörténik veled és végül meg is történt?

Igen. Valahogy egész életemben éreztem, hogy a jobb alsó lábszáram nagyon le fog sérülni egyszer.

Erre 2 éve megtörtént a baleset. Hajnalban sötétben mentem a műszakos buszhoz, 4-kor. Erre egy mintavételi lyukba léptem a járdán, amit ott hagytak nyitva...

Nagyon csúnyán megsérült a jobb lábam. Nem tört el,de csontig bevágta a lyukban lévő műanyag cső széle.

Rendkívül nehezen gyógyult, a kórházba és utána a háziorvosomhoz kellett járnom kötözésre sokáig. Plusz itthon is még hetekig kötöztem.

3 hónapig volt nyílt a seb. Nem akart begyógyulni,csak az elhalt darabok potyogtak belőle.

Végül csak összeforrt. De csúnya lila maradt az egész,látszik,hogy benyomódott. Ugye a lábam a lyukban maradt,én meg előreestem. Kvázi meghajlott a lábam..A doki szerint majdnem eltört.

Egy jó tenyérnyi folt maradt,ami ilyen lilás-kékes színű. És tele lett kis visszerekkel is.

Szóval csúnya.

De mondom,mindig, amikor ránéztem a csupasz lábszáramra,éreztem,hogy fog valami történni vele.

Nem rettegés volt, inkább valami előérzet.

Tavaly nyáron körtét főztem be. Én hülye a kezemben aprítottam a körtét. Eszembe is jutott, hogy hülye gyerek, ott a 6 vágódeszka a szekrényben, vedd már elő, szét vágod a kezed. Áhhh, nem, odafigyelek.

Na kb fél óra múlva már készültem is a sebészetre, ugyanis szétvágtam a tenyerem, varrni kellett.