Hogy viselik el az amputáltak a bámulást az emberektől?

Érthető, hogy most még kényelmetlenül érzed magad emiatt, de az emberek többsége nem "bámul", hanem csak rád pillant.

Van, aki csak automatikusan ránéz egyszer-kétszer a közelében állókra, de nincs mögötte semmilyen gondolat.

Vannak olyanok, akik szinte soha sem találkoztak amputált végtagú emberrel, emiatt egy pillanatra meglepően néznek rád. De nem azért, mert bántani akarnának. Nincs mögötte ártó gondolat. A többség csak tudomásul veszi, vagy egy rövid ideig sajnálat villan át a gondolataiban.

Neked is új ez a szituáció, te magad sem szoktál még hozzá, ezért érzed úgy, hogy kilógsz a tömegből és emiatt bámulnak téged.

Valóban lesznek olyanok, akik "kigúvadt szemmel" bámulnak, de velük nem kell foglalkozni. Mindenhol vannak ostoba emberek, ez az ő szellemi szintjüket mutatja.

7-es

Te egy lábon jársz?

Sajnos ez ilyen. Én is bámulok. Ez egyébként nem azt jelenti, hogy ilyenkor az emberek hosszú percekig néznek. Hanem pár másodpercig, csak az nagyon hosszú időnek tűnik.

Valahol van egy interjú Mányik Richárddal, aki arról beszélt, hogy milyen nehéz volt eleinte az élete a kerekesszékben és hogy a segítő kutyája mennyire megváltoztatott mindent. Tök jól elmagyarázza a pszichológiáját, hogy az emberek tényleg nem bántó szándékkal viselkednek így, hanem nem tudnak kapcsolódni, de egy kutya áthidalja ezt a problémát.