Mit csináljak, hogy ne vágjam meg magam?

Talán a "mentális egészség" kategória megfelelőbb lett volna, mert a problémád inkább lelki eredetű és több ilyen jellegű kérdés is megfordult már ott.

Az önsértésnek rengeteg oka lehet és rengetegen utálják magukat miatta, de nem tudnak leszokni, mert sokszor ez a könnyebbik út ahhoz, hogy rövid távon jobban legyenek. Komplett internetes közössége van a leszokni vágyóknak. Lehet, hogy van, akinél ez divat vagy azért csinálja, hogy direkt észrevegyék, de ez csupán a kisebbség. Szóval aki leszólja a kérdezőt, légyszi legyen elfogadóbb. Nem kellene még jobban bántani, ha szenved és segítséget kér.

Egyébként én is vagdostam magam, sőt másfajta önsértést is csináltam. Borzasztóan szorongó vagyok, de én is próbálok leszokni.

Mostanában amikor rám tör, hogy csinálni akarom, megpróbálok kísérletezni, hogy mi az, ami csökkenti a kényszert és mi az, ami nem. Például nálam a sport egyáltalán nem segít, pedig sokan szokták írni, hogy jó. Megfigyeltem, hogy nálam a kezemben/karomban gyűlik főként a feszültség, azért is esik az a legjobban, ha a kezemet sértem. Szóval most csak a kezemmel foglalkozom és a combom paskolása eddig a leghatásosabb, persze nem erősen. Ha zenére csinálom, akkor a koncentrálás még le is köt és kevesebbet gondolok rá. Egy kellően gyors és hosszú számban pedig akár el is lehet fáradni és bizsereg utána a kezem, ami miatt kevésbé kínoz az inger. Ha már 1-2 hétig sikerül "tisztának maradni", az is motiváció, hogy továbbra se csináljam.

Szerintem érdemes lenne neked is figyelned magad, hogy mitől érzed akár kicsit is jobban magad. Mindenkinek más megküzdési technika válik be. Van akinek az evés, van aki relaxál, van aki folyékony ragasztót rak a kezére és leszedi, amikor megszárad. Egészen furcsa mód is lehet. Ha valami nem válik be és visszaesel, ne keseredj el, mert próbálkozol és majd legközelebb megpróbálsz valami mást, hogy jobban legyél. Az hogy megfogalmaztad, hogy le akarsz szokni már egy jó kiinduló pont ahhoz, hogy legyen egy kis motivációd.

Nem tudom, hány éves vagy, de a pszichológuson is érdemes lehet elgondolkodnod. Egy jó szakember sokat tud lendíteni rajtad, segíthet megbirkózni a szorongással és feldolgozni a családi problémákat.

Kitartást és jobbulást!