Ti lelkileg hogyan viseltétek a lábtörést és a hosszú gyógyulási időt?

Térdműtétem volt, 10 hét 2 mankóval, bezárva a házamba. Túléltem. Nem volt könnyű. Foglald el magad, egyebet nem tehetsz.

De, egyedül voltam naphosszat, nekem annyiban könnyebb volt, hogy volt időm kicsit rákészülni. Viszont a mai világban azért nem vagyunk annyira elszigeteltek még így sem.

2 évig mankóval jártam a lábműtétem után. Foglald el magad! Biztos van valami hobbid. Egyébként nem jól viseltem én sem. Nyugtatót szedtem.

Általános iskola első osztályban 2x műtötték a térdem ciszták miatt. Jó pár hónap kimaradt és nagyon megnehezítették a beilleszkedésem és kislányként eléggé megterhelőnek éreztem, hohy kiszakítottak a közösségből... de ez ilyen sajnos. Kitartást!

Egyszer térdműtétem volt egyszer meg részleges izomszakadás térdig gipszben. Nos ezek voltak életem legjobb nyarai. Ott kezdődött, hogy nem kellett dolgozni két hónapig (utána még kivettem egy hónap szabadságot is). Első hónap gipszben, de két hét múlva már vezettem, néztek is nagyokat mikor szálltam ki a kocsiból. Első két héten végre nagyokat aludtam, filmeket néztem, olvastam. Utána már bárhova elmentem. Második hónap már laza volt. Minden délben gyógytorna a nővérekkel, lábujjhegyen járkálás meg ilyenek, vicces volt. Napközben meg mindent el tudtam intézni. Utána fura volt visszamenni dolgozni, ezért is toltam rá még egy hónap szabit.. és persze nyár volt :D

Nekem olyan súlyos lábtörésem volt+műtét, hogy 4! Hónapig nem állhattam rá, fél lábon ugráltam a járókerettel. Nagyon nehéz időszak volt! De túl éltem. 1.év alatt jött helyre a lábam. Kitartást!