Nem akarok melleket. Soha nem szerettem őket, se a nőies dolgokat magamon, mit tegyek?
Sajnos ennek ellenére D kosaras, gyakran nagyobb melltartókra van szükségem. Nem is tartom esztétikusnak, és már, amikor megnőtt/ nőni kezdett is gyűlöltem. Mostanra odáig jutottam, hogy teljesen meg akarok tőlük szabadulni. Tudom, legtöbben azzal jönnek, hogy a fejemben van a gond, ez nem normális folog, forduljak pazichológushoz (ezt már meg is tettem, nemsokára megyek hozzá) fogadjam el magam, de nem megy. Soha nem éreztem magam igazán nőnek, de az az igazság, hogy férfi sorsra se vágyom, és nagyon elveszett vagyok ebből a szempontból. Azt tudom, hogy a testem ezen nőies jegyek miatt nem tudom elviselni, és sírva tudnék fakadni, ahányszor a tükörbe kell néznem. Viszont férfiként se tudom magam elképzelni. Amúgy egyértelműen a férfiakhoz vonzódom, nem vagyok biszexuális vagy leszbikus, csak a testem nem érzem a sajátomnak. Valaki hasonló cipőben?
(Privátokra, amikben képeket kérnek, nem fogok válaszolni, nincs szükségem az alapján senkinek a véleményére)
válasza:Oké, gondolj így a dologra: vannak emberek, akik hasonló problémákkal küzdenek (nem érzik a sajátjuknak a testüket) de ez nem csak a nemek viszonylatában fordul elő. Mit javasolnál olyanoknak, akik pl a karjukat, vagy a lábukat akarják leműttetni egy veszélyes műtéttel, mert szerintük ez javítana az életükön? (guglizz rá a "transabled" kifejezésre) A transzneműség köztudatba jövetele miatt miatt manapság kezd általános lenni, hogy az emberek félvállról veszik az ilyen beavatkozásokat, és a műtétet tartják a legfőbb problémamegoldásnak. A tested nem egy identitás; az csak van. Ha hosszabb távon jársz szakemberhez, és nem csak 1-2 hétig vagy hónapig, az talán segíthet elfogadnod magad.
Nincs semmi baj veled.
Nem “mostanában” alakult ez ki.
Ne vonjunk párhuzamot két mell és kar között, szerintem azért rohadtul nem egy szint. A mindennapi életemhez a kezeimre szükség van, a melleimre nem.
Csak kaptam privátot, a szokásos maszlaggal, hogy elfogadnak, csak ismerkedjek, innen üzenem, nem, a legkisebb gondom jelenleg az, hogy elfogadjon valaki párkapcsolat céljából.
válasza:Hát nem is a te dolgod eldönteni, hogy mim van. Sőt, az embernek semmije nincs, amíg nincs róla papír, nem vagyok önjelölt orvosféleség.
Egyébként nekem sajnos van egyetem, amihez kénytelen vagyok korán kelni, szóval nem épp alvászavarnak mondanám, bár biztos nagyon jártas vagy ezekben.:D
válasza:"az embernek semmije nincs, amíg nincs róla papír"
:DD
válasza:Szerintem valami gond lehet az önértékeléseddel, bár nem állítom, hogy testképzavar. A pszichológussal majd remélhetőleg kiderítitek. Ennek elég szerteágazó gyökerei lehetnek, nekem az jön le, hogy te valamilyen oknál fogva nem tudsz, és nem is igazán próbálsz megbékélni, azonosulni a saját női mivoltoddal. Ennek kapcsán felmerülhetnek olyan kérdések, mint például, hogy gyerekkorodtól fogva volt-e előtted hiteles női minta, mondjuk édesanyád képében? Emocionális szempontból megkaptál tőle mindent? A kapcsolatotok jó volt? Hogyan viselkedett? Ha visszaidézed őt magadban, képes vagy azt mondani, hogy igen, rá fel tudsz nézni, mint nőre? Mint emberre?
És édesapáddal milyen kapcsolatot ápolsz/ápoltál? Ő nevezhető hiteles apának, hiteles férfinek?
Életed során sohasem ért semmilyen megaláztatás abból kifolyólag, hogy nő vagy? Nem éltél át semmiféle negatív, traumatikus élményt, ami miatt úgy érezted, megaláztak a nőiességedben?
A családodban hogyan vélekedtek a nők szerepéről a szülők, nagyszülők? Nem túl konzervatívan? Nem túl bigott módon?
Nem várom el, hogy válaszolj ezekre a kérdésekre, hiszen elég bensőséges témákat feszegetnek. De lehet, hogy ha magadnak megpróbálod megválaszolni őket, juthatsz valamire.
1. Felemás a kapcsolatunk, elég könnyen összeveszünk, szeretem, de nem nézek fel anyámra, mint nőre.
2. Apám csecsemőkoromban meghalt.
3. Az egyik férfi rokonom molesztált, nem voltam oda érte, főleg, hogy alapból nem tartottam magam nőnek különösebben akkor se, és mégis ezeket a pontokat támadta, ami miatt még taszítóbbnak érzem a nem létező nőiességem.
4. Meglehetősen konzervatívak.
Nem tartom magam semmilyen szempontból nőnek, maximum annyiból, hogy lányos arcom van, és nem vagyok valami erős. Nem hinném, hogy ezen bármilyen agytúrkász segítene, de majd kiderül.
válasza: válasza:"Manapság mindenki mindenbe valami gyerekkori traumát lát bele."
Neked is meghalt az apád gyerekkorodban és téged is molesztáltak? Ha nem, akkor menj máshova hangoztatni a nézeteidet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!