Normális hogy én ezt ennyire nehezen tudom feldolgozni? 17/L

Nőgyógyásznál voltam,ahiva életemben először egyedül mentem el. Az orvos későn kérdezett rá a szüzességemre és hát megvizsgált...a hírtelen fájdalomtól szinte sikítottam, de nem mertem hangosan. Nem akartam hogy a folyosón is hallják. Nem vette ki azonnal azt a tölcsér szerű valamit hanem még három négy alkalommal megmozdította bennem. Igyekeztem nem sírni. Azt hittem normális hogy néha a vizsgálat ennyire fáj. Kérdezgetni kezdett hogy mivel védekezünk a párommal. Én ekkor mondtam hogy semmivel. Akkor ledöbbent egy percre. Nekem még sosem volt barátom és szűz vagyok. Akkor kiszedte azt az eszközt és ellenőrizte. Azt mondta hogy akkor valószínűleg pettingnek lennie kellett vagy tampont használok. Nem, egyiket sem próbáltam még. Ekkor momdta hogy a hüvely szűk...de nekem már nincs szűzhártyám. Amikor feláltam a lábaim remegtek és még mindig fájt a vizsgálat. Gyorsan felöltöztem és siettem ki a kórházból ahogy tudtam. Végig sírtam az egy órás autó utat. Nehezen múlt el a fájdalom. Ennek már három napja és gyakran eszembe jut. Ha a fájdalomra gondolok gombóc kezd folytogatni a torkomban. Buta voltam hogy nem szóltam időben...de nem csinálhatom vissza. Mint mindenki én is ismerkedem a testemmel. Eddig csak egyszer nyúltam a hüvelybe mert annyira szűk volt hogy rossz érzést okozott. Kíváncsiságból meg néztem mi a különbség most. Már nincs az a szűk érzés. Két ujj is könnyen bemenne. Ez ijesztő mert az én testemnek nem ilyennek kell lennie. Rossz mindig azzal az érzéssel le feküdni hogy megalázó helyzetben kellett akkora fájdalmat át élnem mint akkor. Még csak nem is számítottam rá. Mások szerelemből vesztik el életük nagy pillanatában, nem egy fém orvosi eszköztől. Szánalmasnak érzem magam.