Ez teljesen normális?

Az egész szüzesség témakör túl van misztifikálva a tinik részéről. Valódi jelentősége a jelenkor társadalmában nincs. A probléma ott kezdődik és ezért misztifikálják túl a dolgot főképp a még szűz fiatalok, mert konkrétan azt remélik és várják a szüzességük elvesztésekor, hogy valami totálisan és jelentőségteljesen megváltozik, más emberré "felnőtté" válnak tőle. Pedig ez egyáltalán nincs így. Régebbi korokban, kultúrákban a gyermeki tisztaság ártatlanság képzete társult mellé, amit vallási tanítások sugaltak. Hiszen a legtöbb vallás tisztátalannak és erkölcstelennek tartja ha két ember Isten vagy nevezzük aminek akarjuk áldása vagy hozzájárulása nélkül testi kapcsolatot létesít. Illetve kitaszítottként kezeli azt az életet ami ilyen kapcsolatból fogant. Mivel a régi korokban a fogamzásgátlás nem igazán játszott és a mélyen vallásos közösségekben a szexualitás témaköre tabunak minősült mint beszédtéma, valamint egyes kultúrákban tisztátalannak, az ördög követőjének tartották azt a leány gyermeket amelyik az nélkül létesített testi kapcsolatot, hogy házasságra lépett volna előtte a partnerével ezért a fiatalok többsége amíg nem házasodtak meg, szinte semmit nem tudott arról, hogy mi történik, milyen következménnyel járhat ha intim kapcsolatot létesít. Ha megette és balszerencséjére gyermeke született a leánynak, akkor jó eséllyel elbúcsúzhatott attól, hogy valaha férje legyen és sok esetben a gyermeket nevelőotthonba zárták, hiszen nem Isten akaratából, hanem bűnös úton, az ördög csábításának eredményeként született, tehát veszélyesnek tartották a társadalomra nézve. A fiatal anyák többsége, pedig jó eséllyel szolgálóként valami dologházba került, miután a családja kitagadta a gyermekével együtt. De ha a leányt teherbeejtő férfi esetleg utólag felelősséget is vállalt a gyermek és az anyja eltartásáért, akkor is kitaszítottként kezelte őket a társadalom.

Pont ez okból kifolyólag, főképp a társadalom uralkodó rétegében szokás volt, hogy a leendő férj a házasságkötés előtt orvosi véleményt kért arról, hogy választottja "ártatlan"-e még. Hiszen valójában csak így lehet abban biztos, hogy az esetleg születendő gyermek az ő gyermeke. A nők esetében a szüzességgel kapcsolatos mai gondolkodás legfőképpen erre a korszakra vezethető vissza, amikor is a nők gyakorlatilag nem voltak egyenrangúak a férfiakkal, és a megélhetésük, utódaik sorsa a házasságtól függött. Sokszor azért is jutottak nők bajba, ha képtelenek voltak fiú gyermeket szülni, hiszen a férfi társadalom számára és a családi vagyon öröklésére csak a férfiaknak volt joguk. A nőnek ha vagyona volt, a házasságkötés után a vagyona felett a férje rendelkezett, azaz mindenét hozományként az házastársának adta.

A férfiaknál pedig valójában a férfivé válást jelképezte az hogy egy nőt meghódított és testi kapcsolatot létesített vele. Csak azt fogadták be a férfitársadalomba egyenrangú tagjaként, akinek felesége volt. Legényként, vagy fiúként gyakorlatilag a szülei parancsoltak neki, a szülőktől, rokonoktól önálló élete a házasságkötése pillanatától kezdődött és mivel rendszerint a lányokból a nászéjszakán lett nő, attól a pillanattól nevezhették magukat férfinak, hogy a nászéjszaka intézményével megbélyegezték a házasságot.

Röviden. Társadalmi morális és vallási dogmák miatt tulajdonítanak a mai fiatalok ennek az egésznek jelentőséget. Ennek az oka pedig az, hogy ezen elvárások alapján nevelkednek, de még a mesékben, gyermektörténetekben is csak valami misztikus tulajdonságként ismerik meg a szüzesség fogalmát. Olyan dologként ami egyszerre erény és az elvesztésének körülményei akár a társadalmi megítélésüket is befolyásolja. Plusz ez mellé társítják még azt is a felnőtté válni akaró fiatalok akik még nem elég érettek gondolkodásilag, hogy ha nem lesznek szüzek, akkor annak ellenére felnőttek lesznek, hogy arra még nem állnak mentálisan készen.

Szívesen. Igaz ez amit leírtam, csak nagyon vázlatos. Különböző korok és más-más társadalmak, néha még vallások is másféleképpen kezelték értelmezték, néha a szüzesség kérdését. Viszont megegyezett az európai társadalmak nagy részében az ismert történelemben hogy a szüzesség mellé:

- a gyermeki tisztaság, ártatlanság képzete társult

- a házasságig kötelező volt ártatlannak maradnia a leánynak

- és a szüzességét házasságon kívül elvesztő nőt gyakorlatilag vagy az ördög szolgájának, boszorkánynak, vagy egyszerűen kurtizánnak tartották

- és a legény akkor vált férfivá, ha egy nő testét lelkét meghódította ezzel mindenestől magáévá tette. Az első aktus a fiúknál amolyan beavatási szertartásnak is volt mondható.

Persze egyes kultúrák másképp kezelték, másképp büntették az erkölcsi és vallási tanítások megsértését, de végeredményképpen szinte minden társadalomban a felnőtté válás jelképeként kezelték és kezelik ma is. Viszont a mai társadalmakban lényegi jelentősége nincs, főképp mivel ma már tudjuk azt is, hogy a lányoknál a szűzhártya hiánya egyáltalán nem teszi egyértelművé azt, hogy az illető leány már volt férfival. Ma már tudjuk azt, hogy a lányok egy részének már születése pillanatában sincs, és azt is, hogy a rendszeres mozgással járó egyes tevékenységek hatására is átszakadhat és lehet soha nem is fog tudni róla, hogy neki már nincs. Fiúknál meg valójában biológiailag ellenőrizhetetlen.

Röviden ma már csak a fejekben van ennek jelentősége. Rá is paráznak sokan a témára, és csak akkor értik meg hogy semmi jelentősége, amikor túlesnek rajta.