Szégyenlősök, ti hogyan élitek át a nőgyógyászati vizsgálatot, szűréseket?

Én nagyon szégyenlős vagyok. De orvosnál nem.

Valahogy annyira bennem van, hogy ő orvos, nem úgy néz rám, mint egy ruha nélküli nőre. Meg már ezer ilyet látott. És nem is túl kellemes egy ilyen vizsgálat, úgyhogy inkább az van a gondolataimban, hogy legyen gyorsan vége, és persze legyen minden rendben, nem az, hogy jujj látnak ott meztelenül :)

Nem kifejezetten vagyok szégyenlős, de azért nem szoktam meztelenkedni valamiért. Viszont egészséges orvosfóbiám van (s szerencsére jó génjeim) :)

Lehetőleg sosem megyek orvoshoz, csak ha valami nagy baj van, akkor pedig a legkisebb bajom az, hogy meztelenül lát-e bárki. Egyszer műtöttek csuklótöréssel, akkor is meztelen voltam, kit érdekel? Amúgy sem voltam eszméletemnél, ez mondjuk segít.

Ha elhatározom magam egy vizsgálatra, akkor túlélésre játszom plusz tudatosítom magamban, hogy ez csak egy test. Tök normális s tényleg igazán kicsi az esélye, hogy a nőgyógyász nőként néz az emberre (de akkor is csak egy test, nincs benne semmi, csak extrém szokatlan számomra, ha látják, mivel még egyedül sem meztelenkedem itthon, kizárólag fürdéskor vagy a párom előtt vagyok meztelen. más nők előtt is fura lenne).

Hogyhogy milyen típusú? Mindenesetre szakmailag jó és emberileg normális legyen és inkább nő, de az első kettő sokkal fontosabb.

De semmilyen orvoshoz nem megyek szívesen, soha (max. a fogorvos OK, ha jó és kedves, az valahogy más).