Miért ilyen egy orvos? Most akkor mit csináljak?

Haha, en mar megtanultam magasrol sz.rni a fejukre.

Egyx egy nogyogyaszom megkerdezte mikor volt meg utoljara es tokre elfelejtettem (azert irom naptarba, hogy ne kelljen emlekezni ra) es lecseszett, hogy megis hogy kepzelem, ez olyan mint csataba menni fegyver nelkul, mi az hogy nem tudom. WTF?

Persze akkor meg fiatal voltam es megszeppentem es akkor anyukam azt a tanacsot adta, hogy hagyjam a pitsaba es keressek masikat. Elmentem egy masikhoz, az meg egy angyal volt es kedves es mosolygos es mindig ugy vizsgalt meg, hogy a legnagyobb relax legyen minden meg akkor is amikor egy idoben az egyik partneremtol minden lehetseges korsagot elkaptam.

(megsugom az elozo az 'esztekas' orvos volt a masik meg magan!) Inkabb fizetek es kedveskedjen, mint ingyen parasztkodjanak velem!

Ha tudsz keress masik orvost.

Sajnos a nőgyógyász urak többsége nem igen rendelkezik semmiféle empátiával, talán az is oka lehet, hogy ők nem kerülnek hasonló kínos szituációba mint mi és nem is tudják átérezni helyzetünket.

Nekem női orvosom van, ez is közre játszott az orvos választáskor és nagyon elégedett vagyok döntésemmel.

Jajj, utolsó, hagyd már ezt a nőnemű nőgyógyász-mániadat most már.

2-höz volt szerencsém idáig, egyik sem mutatott semmi empátiát. Az egyikhez azért mentem, mert már 3 hete véreztem, nem gyengén. Meg sem vizsgált, elküldött UH-ra, majd amikor visszamentem hozzá az eredménnyel, közölte, hogy mi a francot drámázok, nem vastag a nyálkahártyám, nem fogok elvérezni. Minden nélkül hazaküldött. Hétfőn, a saját orvosom, aki férfi, teljesen együtt érzően sajnálkozott és nem értette, hogy pénteken miért nem írt fel semmit a kollégája, amikor már 3 hete vérzek.

A másik alkalom, szintén erős vérzés, a dokim szabin volt megint, szóltam az UH-s nőnemű orvosnak, hogy nagyon vérzek, meg szólt az asszisztens is, hogy tegyen oda több papírvattát. Ehhez képest leszarta, hogy mit mondtam, majd a vizsgálat végén úgy kirántotta belőlem az UH--fejet, hogy csapódott mindenfelé a vérem, meg jó nagy adag tócsa maradt alattam is. Erre fintorogva elkezd velem izélni, hogy miért nem tudtam szólni, hogy ennyire vérzek.

Szóval ennyit a baromi nagy empátiával rendelkező nőnemű orvosokról.

Ettől függetlenül tudom, hogy vannak nagyon jó nőnemű orvosok is, de ne sarkítsuk már ennyire le a dolgot, hogy minden férfi idióta és minden nő egy isten!

Nekem is női orvosom van, és csak nagyon jókat tudok mondani róla, szinte barátnőként kezel és alig van bennem szégyenérzet a vizsgálatok alatt. Azonnal megérti minden problémámat, hiszen ő is nő és meg van benne a természetes női (anyai) empátia is.

Szóval ha valaki kellemetlenül érzi magát egy férfi elött, annak nagyon ajánlom a női nőgyógyászt.

Nyilván alapból megértőbb egy női nőgyógyász, egyrészt mert ő is nő ugyanazokkal az alkatrészekkel és nem csak a könyvből ismerhette meg azokat az egyetemen, másrészt ő is felfekszik oda az asztalra időnként, így aztán tudja milyen érzés az. Valahol olvastam is hogy a női nőgyógyászok mindig női orvoshoz mennek, mert milyen érzés lenne az hogy egy férfi kollegája vizsgálgatja és utána másnap esetleg egy konferencián egymás mellett ülnének...

Érdekes, hogy valahogy mégsem működik a "hát hiszen egy orvos csak aki naponta 50 ilyet lát" elmélet ilyenkor.

Én elég szégyenlős vagyok, így neveltek otthon és eleve női orvost kerestem, akinél aztán szültem is 2x is, és nagyon elégedett voltam mindig és vagyok most is vele.