Szerintetek fontos, hogy egy nőgyógyász kedves legyen?

Köszi a válaszokat, és igen, jogos a kérdés, hogy mi számít bunkónak...

Konkrétan az történt, hogy egyrészt rám akarta tukmálni a babaváró vitamint, mert h azzal mentem oda, h tán becsúszott, pedig mondtam neki, hogy nem készülök gyereket vállalni jelenleg, ő meg mondja, hogy ezt attól még három hónappal korábban kell elkezdeni szedni, én meg ott győzködöm, hogy de nem érted, hogy nem akarok gyereket...? Milyen megalázó már... Oké, ez a dolga, értem én... Aztán meg alapból is változó, hogy ki mennyire artikulál, amikor beszél, de ő szerintem feltűnően, és ez még nem lenne probléma, csak mivel anyanyelvemként sajnos csak a magyart tudhatom, magyarul meg sajnos főként csak Magyarországon beszélnek, ezért tán lassabban beszélek és tán lassabban is értem meg a dolgokat másoknál, és amikor olyan szinten túlartikulálva és lassan, sz-é-t-h-ú-z-v-a beszélt, hogy konkrétan úgy éreztem magam, mintha értelmi fogyatékosnak nézne, akkor valahogy elment a kedvem a további kérdezősködéstől, pedig ráadásul utolsó voltam a aznap, direkt, mert gondoltam, akkor legalább nem siet (dehogynem, így meg pláne, hiszen otthon meg kihül a bableves, mondta a barátnőm...), és a végén így túlartikulálva-elhúzva is elhadarta a mondandóját, majd kinyitotta az ajtót és elköszönt - én meg köpni-nyelni nem tudtam, mert kb. sokkot kaptam ettől, úgyhogy kimentem, mint egy jól nevelt jókislány, majd magam sem tudom, hogy miért, de vagy tíz percig sírtam még a magamra zárt wc-ben... Mondom, lehet, h én vagyok túlérzékeny, pms, túl fáradt, akármi, de szóval azóta is ezen filózom, hogy most akkor emiatt keressek másik orvost...? Vagy inkább legközelebb mondjam el neki, hogy nem bánnám, ha embernek nézne, attól még, hogy nem vagyok helyi anyanyelvi, lehet velem normálisan is beszélni - vagy fölösleges feszültségkeltés...? Aaaaaj, nem tudom... :S