Mit csináljak férjemmel? Valakinek van hasonló tapasztalata?

Meg kell neki mondani, hogy ő is akarta ezt a gyereket, tudta mivel jár.

És mi lesz a következő? Ha ne adj' isten császárral születik a gyerek, onnantól kezdve nem csak melltartóban kell majd szeretkezned vele, nehogy megundorodjon a "lógó" melledtől, hanem egy pólót is rád erőszakol, nehogy az érzékeny kis lelkét megbántsa egy "csúnya" műtéti heg látványa (ahol mellesleg a gyermeke világra jött)? Ez a fickó nem kerek, amint úgy érzed, hogy már eleged van, és megérett rá a helyzet, ne tétovázz: rúgd ki a francba (már amennyiben nem egy elmebeteggel akarod leélni az életedet).

Soha sem tudnék csúnyát mondani arra a terhes nőre aki az én gyermekemet várja. Eléggé furcsa ember lehet.

Kettes vagyok. Ne haragudj, hogy olyan nyersen fogalmaztam, de sikerült felhúznom magam azon, amit írtál, nem csak a mell probléma miatt, hanem főleg azon, hogy terhes vagy, és olyat kell olvasnom, hogy "Elég sok dolgot kitalált már, hogy idegesítsen de ez mindenen túltesz." Ez mi??? Véletlenül nem az életed legfontosabb időszakát éled, az öröm mellett egy csomó félelemmel, aggódással is, amikor a lehető legjobban szükséged lenne minden érzelmi és egyéb támogatásra? Szerintem, ha ebben a helyzetben valaki nem hogy segítene, hanem üt-vág, annál még egy egyedül álló anya szerep is jobb, és van egy édesanyád is, aki segíthet. Van egy nő ismerősöm, aki 13 évvel ezelőtt hozzáment egy pasihoz, akit igazából nem is szeretett, csak szeretett volna már megállapodni, gyerek, stb. Mindenki látta, hogy nem igazán boldog, pedig nála nem hiszem, hogy a tiedhez hasonló problémák voltak. Többen próbálták lebeszélni (én is, nem véletlenül :) ), de hajthatatlan volt. Az első terhessége alatt kb annyira volt boldog, mint most te, vagy talán egy kicsit kevésbé volt elkeseredve. Azóta született két szép gyerek, ami eddig összetartotta őket. Most tervezik a válást (13 év után), szegény lány, aki régen még egy büszke, kicsit telt, szexis csaj volt, mára már idegroncs, pánikbeteg, stb, a férj is eléggé megroggyant idegileg, egyszerűen felőrölték egymást. Persze minden ember és minden házasság más, nem lehet beskatulyázni, és úgyis te vagy az egyetlen, aki dönthet, de gondoltam, tanulságos lehet a történet. Akárhogy is döntesz őszintén kívánom, hogy megtaláld a boldogságot, és persze jó egészséget neked és a picinek. :)