Mit tennel, ha tudnad, hogy edesanyadnak mar csak par honapja van hatra?

Nagyon nehéz időszak ez a gyermeknek és az édesanyának is. Legyetek minél többet együtt, beszélgessetek. Ha úgy érzed, jól esne neki, akkor a betegségéről is, hiszen neki is ki kell beszélnie magából a fájdalmait, bizonytalanságait, félelmeit! Az sem baj, ha sírtok egy jót, a lényeg az őszinteség. Légy nagyon figyelmes, ha tudsz valamilyen nagy vágyáról, próbáld meg teljesíteni, szépítsd meg az utolsó heteit.

Ha megengeded, elmondom a saját történetünket:

Én Édesapámmal csináltam végig:'98 őszén diagnosztizálták nála a rákot, meg is műtötték, sugár, kemo, de már akkor megmondták, hogy csak lassítani tudják. Azt mondták, talán 1 éve van még. Aztán '99-ben hirtelen elhunyt Édesanyám, innen kezdve csak mi voltunk, Apu és én. Mindent megkapott tőlem, amit csak adni tudtam, ezidő alatt nem volt még kapcsolatom sem (az addigi szerelmem(???) azonnal szakított velem, amint ekkora felelősséget kaptam a sorstól; újra pedig nem vágytam, amíg más feladatom volt az életben), hogy azt az időt is együtt tölthessük. Együtt néztük meg a leleteit, mindig megbeszéltük, hol alakult ki újabb áttét, hol csökkent valamelyik. Hajókáztunk a Dunán, ebédeltünk a Gundelban, süti-büféztünk (all-you-can-eat csak sütik és torták) az egyik bp-i szállodában, szüreti program Badacsonyban, sétálgattunk az Állatkertben, stb. stb. Nagyon fárasztotta, de nagyon örült, hogy még eljutott ezekre a helyekre. Neki ilyen vágyai voltak. 2001 tavaszán ment el, békességben.

Sok sok erőt kívánok mindkettőtöknek!