Hol a határ, meddig illik elviselni a tanuló nővérke bénázásait?

A bejáratott dokinőmhöz mentem, de most idehelyeztek egy kislányt tanuló asszisztensnek, lehetett vagy 18 éves. Rögtön letegezett, mert fiatalnak nézek ki (valójában jóval idősebb vagyok nála), és mosolyogva elmagyarázta, mint a hülyének, "derék alatt vegyél le mindent". Majd nem ment ki az öltözőből, szépen végignézte, amíg lecuccolok. Amikor indultam kifelé, rám mosolygott: "A zoknid fönn hagyod?" Persze irtó zavarba jöttem és levettem (amúgy sose szoktam), és mezítláb trappoltam ki a jéghideg padlón. Ezek után segített fölmászni, persze tudtam, hogy úgy nem lesz jó, mert már ezerszer voltam, és a dokinő meg fog igazítani, de hát hadd tanuljon a kicsi. Megragadta a lábam, és ő maga helyezte föl a tartóba, persze abszolút ügyetlenül. És minderre még nem szóltam volna semmit, kedves is volt, végig mosolygott, meg valahogy meg kell tanulnia, de aztán csak kicsapta a biztosítékot, és olyan kib. dühös lettem, hogy hazafelé kis híján fölrúgtam egy virágtartót. Ugyanis ahogy ott fekszem, és várom a dokinőt, még egyszer (mosolyogva) szemügyre vett a kiscsaj, klappol-e minden, majd kedvesen megjegyezte, ő tud olyan kozmetikust, aki a popsinyílásról is leszedi a szőrt fájdalom nélkül (én csak fazonra borotválom magam). Na szóval ez azt hiszem nem igényel kommentárt, hirtelen nem tudtam, fölkeljek-e és hazamenjek, avagy sírjak, avagy megpofozzam a kis hülye libát Azért mindennek volna egy határa!