Ír fel úgy nőgyógyász fogamzásgátlót, hogy nem vizsgál meg?

Én az átlagnál is szégyellősebb vagyok. 14 évesen nem engedtem meg a szívvizsgálatot az orvosnak, mikor a suliból vizsgáltak minket, mert ő le akarta vetetni a melltartót. Mivel nem volt hajlandó melltartóban megvizsgálni, rá egy hétre háziorvost váltottam. Tüdőszűrőn, szintén olyan 14 évesen ugyancsak csináltam a hepajt... Miután az osztályfőnöktől elkezdve mindenki b*sztatott, nagy nehezen megcsináltam, de amíg lehetett, takartam magam. Nekem még nadrágot cserélni is frusztrál munkahelyen, azt is megoldom úgy, ha ott van valaki, nem öltözöm.

Az élettársam előtt nincs szégyenérzetem, de egyébként betegesen az vagyok, kicsi korom óta...

Azt mondjátok, veszélyes lehet, hogy ennyi idősen még nem látott ott orvos?

20:53:

Igazad van. Tudom, hogy hülyeség ilyenen parázni, mert az orvos az orvos. Tudom, hogy rá semmilyen hatással nincs, ha lát engem, mert más szemmel néz, egyszerűen engem zavar, hogy kiszolgáltatott helyzetbe kerülök.

Meg igazán már nem is az irritál, hogy maga a vizsgálat zajlik, hanem a körülmények, amit minden ismerőstől hallok... Hogy pl. miért nincs nálunk a kórházakban olyan kórházi ruha, amit a filmekben viselnek a nők ilyen vizsgálatkor. ami ilyen széttárható köpeny, vagy minek mondjam... Mi az, hogy az öltözőtől a vizsgálóasztalig alulról pucéran kell végigvonulni, és úgymond "praktikusan" öltözni, hogy addig ne kelljen mindent mutatni, míg maga a vizsgálat zajlik...

Jönnek nekem azzal, hogy ilyenkor szoknyában kell menni, meg hosszú pulcsiban, mert úgy kevésbé kínos... Akkor hallom kolléganőmtől, hogy a városi nőgyógyászok mindegyike tapló, némelyik különösen azokkal paraszt, akik láthatóan meg vannak szeppenve... Mert az ilyesmi már csak felbosszantja őket, mind öreg, mogorva fószer...

Azt sem tudom, nőgyógyászhoz bármelyikhez lehet-e menni? Én most egy megyeszékhelyen élek, de a szomszéd megye egyik településén van a rendes lakcímem. Ilyenkor besétálhatok-e az itteni orvosokhoz, vagy mindenképp csak az otthoniakhoz? Akikről megint nem túl jókat hallok anyám elbeszéléséből...