Lányok, miért csináltok úgy, mintha a menstruáció valami szörnyű bűn lenne, hogy nem meritek megmondani anyukátoknak ha megjön?

ööö...talán mert több száz éve tabuként kezeli a társadalom ezt a kérdést? Meg úgy egyáltalán mindent a női szexualitással kapcsolatban. Mondjuk a "szexuális forradalom" óta még 100 év sem telt el, és ha szétnézel, nem túl rózsás a helyzet a mai napig sem.

Egyszerűen vannak kulturális gátlások.

Első vagyok:

Lehet igaza van a második válaszolónak a tabus dologgal kapcsolatban, de a tizenévesek zöme olyan részletességgel meséli el az előző napi szexuális élményeit, hogy csak hüledezik rajta a hallgatóság.

Egy buli folyamán mindenkivel összefekszik, majdnem ruha nélkül megy bulizni, de a nőgyógyász előtt ciki levetkőzni.

Mindezek tekintetében a természet természetes „ajándékának” kellene a legkevésbé cikinek lenni.

Sajnos szerintem mindez gondolkodás kérdése csupán. Egy nagyobb bevásárló központban nézd meg, hogy a tamponos és betétes soron milyen keveset időznek a nők. A jól ismert márkát és csomagolás lekapják és már tűnnek is onnan nehogy valaki rajta kapja őket. A futószalagon meg jól elrejtik a többi megvásárolt cucc közé. A tini lányok, meg vérvörösre pirult arccal, vihogva nézelődnek, hogy ki látja őket vagy ki nem.

Én annak idején azért nem mondtam meg anyámnak, mert mikor először jött meg (14 elmúltam már), addig anyám sosem beszélt arról, hogy megfog jönni így úgy amúgy. Magyarul sem a menstruációról sem szexuális dolgokról nem beszélt nekem soha. Nálunk nem volt semmiféle "felvilágosítás" de még csak spontán őszinte párbeszéd sem erről-arról.

Persze addigra magamtól is felvilágosultam az osztálytársak/újságok/tv által. A társaimnak beszélt erről az anyukájuk. Azt gondoltam az enyém is fog, szóval vártam. És vártam... és vártam...

És aztán egyszer csak megjött. Hát képzeld, nem mertem elmondani! Az anyámmal soha semmiről sem lehetett beszélni, olyan gátlásokat csinált bennem, hogy képtelenség volt, hogy elmondjam.

Amikor megjött, logikus, hogy tudtam mi az. Csinálhattam volna azt is, hogy eljátszom, hogy megijedek és azt hiszem beteg vagyok. Mondhattam volna anyámnak, hogy jajj segítség, orvos kell, mert elvérzek... Talán akkor beszéltünk volna a dologról. De ezt akkor képtelen lettem volna eljátszani.

Úgyhogy gondoltam titokban mentsruálok addig, amíg anyám nem beszél róla. Aztán ha beszél, akkor majd rákövetkező alkalommal szólok neki, hogy jé megjött...

De hiába vártam, soha nem beszélt. Most már 30 éves múltam, még mindig nem. :-) Most már nem várom a nagy tárgyalást, hülyén nézne ki. :-) Anyám tehát úgy tudja, hogy nekem soha nem jött meg. :-) Egy biológiai csoda vagyok! :-)

Nem tudom érthető-e amit leírtam...?!

Aki szerint az agyi érettség az ok, annak van még mit fejlődnie az életben, főként empátia és beleérző képesség terén!

Agyilag az anyukák értetlenek, akik nem beszélgetnek a gyerekükkel. Nemcsak erről, hanem bármilyen más témáról.

10:49-es vagyok,

még annyit tennék hozzá a mondókámhoz, hogy anyukám azon kívül, hogy gátlásokat alakított a kisagyamba, még azt érte el, hogy meneküljek tőle ahogy lehet, és teljesen kizárjam az életemből.

(Ezt ajánlom fontolóra venni a lányos anyukáknak...)