Milyen érzés lehet szétteni a lábat pl. édesapánk, testvérünk, vagy közeli rokon, barátnak, ha ők nőgyógyászok lennének?

Én olyan nőt ismerek, aki vérvételes nővérke, de ha a saját gyerekeit kell megszúrni, azt sosem ő csinálja, hanem valamelyik kolléganője.

Mondjuk a szurkálást akármelyik családtagomnak megengedném, de egy nőgyógyászati vizsgálatot csak lánytesónak vagy Anyunak. De előttük nem vagyok szégyenlős.

Ki tudja, lehet, hogy még fiú tesónak vagy Apunak is megengedném, mert így legalább tuti jó ellátásban részesülnék, családtag azért máshogy bánik családtaggal, mint egy idegen.

De a mi családunkban amúgy sem jellemző a szégyenlősség, lehet azért gondolom így.

Nem régen olvastam egy interjút egy nagyon szimpatikus fiatal női nődokival, akinek "természetesen" női nőgyógyásza volt, többek között azért is, mert számára borzasztó érzés lenne találkozni pl. egy konferencián azzal a férfi kollegával, aki nemrégen még meztelenül vizsgálta..

érdekes volt hallani ezt, és összevetni a "micsoda hülyeség, az orvos az orvos és nem férfi" véleményekkel.

én még nem járok nőgyógyászhoz de ha pl az apám lenne,én tuti nem engedném neki o.O

bár én még a saját anyám előtt se vagyok soha meztelen ...

nagyon szégyenlős vagyok :S

13l