Milyen volt az első kis baba születése? Élmények?

Szerintem úgy értette, hogy a Te első babád születése milyen volt, meg a többi emberé, aki GYK-t olvas.

A kérdésre sajnos válaszolni nem tudok... Férfiak nemigen szoktak szülni.

Nekem van egy hosszú történetem... :)

A terhességem jó volt, "eseménymentes" áll a papíromon. Gondoltam is, hogy majd jönnek a fájások, megyek a kórházba és hősként megszülöm, aztán jöhetünk haza boldogan.

Erre egyik este elkezdtem viszketni mindenhol. Pár nap múlva elmentem a nőgyógyászomhoz, és elrebegtem, mi a helyzet. Mondta, ez előfordul a vizesedéstől, ami meg a kánikulától van. Másnap azért menjek el a szokásos vérvételre a kórházba. Bementem a kórházba munkába menet, erre ott fogtak, hogy most befekszem. Kiderült, hogy a babám elnyomta májamat, nem tud megfelelően működni, ezért nagy életveszélyben vagyunk, de még várnak, nézik, mikor kéne szülnöm.

Ezt még bő két hétig nap mint nap elmondták, körülöttem közben mindenki megszült, majd hazament.Csak én ültem vakarózva, bőgve a sok újszülött és boldog anyuka között, a nagy bizonytalanságban a babámért remegve.

Aztán egyik este egy cigiszagú csecsemősnővér elpletykálta, hogy holnap megcsászároznak, tudom-é. Én nem tudtam róla, a fogadott orvosom se. Kiderült, hogy mivel holnap betöltjük a 38. hetet, nem tartogatnak tovább.

Reggel beöntés, aztán 1-2 óra pucéran infúzióval egy raktárhelyiségben, mert teltház volt, utána uzsgyi a műtő. Egy jó nagy szuri a gerincembe, aztán ájulásos rohamok, és nagy turkálás-húzás-vonás a hasamban. Férjem a fejemnél ült nagy bátran. 20 perc múlva úgy éreztem, eltörik a gerincem, ekkor emelték ki a babánk.

Apja kezébe nyomták a fiunkat, aki nagyon édes volt, picit nyöszörgött, hunyorgott. Kiderült, nem is tudtam volna megszülni, mert jól körbetekerte magát a köldökzsinórral is.

Utána visszavittek a szobába, sajnos jött a fájdalom, remegés. Majd hozták a babámat, megpróbáltunk szopizni úgy-ahogy és persze nagyon örültünk egymásnak hármasban :) Délután kivették a katéterem, felállítottak, a fájdalomtól, gyógyszerektől elhánytam magam. Babát közben többször kihozták, éjszakára is hagyták volna, de még nem bírtam el. Másnaptól már velem volt végig.

Még 4 napig voltunk bent. Úgy volt, hogy egy hétig maradunk, de aztán vasárnap este szóltak, holnap reggel mégis menjek haza és majd jöjjek vissza jövő héten kontrollra. Újra kapkodás.

Majd 2 hét otthon, fáradtan, fájva, de boldogan, hetente egy vérvétellel.

Aztán megdagadt a lábam egyik nap. Trombózist kaptam a császártól, ami mellé nem adtak vérhigítót. Mehettem vissza ugyanabba a kórházba az intenzívre. Újra életveszély, csak most egyedül.

Baba otthon két hétig cumisüveg-sztrájkolt - éjszaka apával, napközben nagymamával.

Amikor hazakerültem, sok időbe, akaratba telt, de újra tudtam szoptatni. Most egy év elteltével már emelgethetem is, de még napi 2x kell szuriznom, gumiharisnyát hordanom és mindez havi 20ezerbe kerül.

Azt hiszem ennyi. Ha mindezt tudom előre, nem biztos, hogy bevállaltam volna, de örülök, hogy nem tudtam, mert a fiamért megérte. Kistesón még gondolkodunk...

A válasz írója 89%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 10:42

Azért szerencsére a szülések nagyrészére nem ez érvényes.

Persze és szerencsére nem. Csak én fogtam ki az összes apróbetűt valamiért :( Azóta is nagyon dühös vagyok, de ha volt valami értelme - mármint a gyermekem kívül :) - ennek az egész fájdalmas évnek és ijesztgetésnek, talán az, hogy felhívjam a figyelmet a különböző fórumokon arra, hogy

- a szülés császár is lehet, ennek is érdemes utána nézni kismamaként és nem csak a természetes szülésnek (én is csak arra készültem nagyban)

- a nőgyógyászt tessék már a terhesgondozás alatt nyaggatni, hogy nézze meg a véralvadást is, mert a terhesség, császár alatt igenis van kockázata a trombózisnak, ami könnyen elkerülhető. Ezt egyébként fogamzásgátló felírásakor is nézni kéne. Sajnos erre ma Mo-n nincs szabályozás, a kórházak anyagi helyzetén és az orvoson múlik megnézik-e vagy csak az anamnézis alapján döntenek. Mivel én fiatal, nem túlsúlyos vagyok és nem volt visszeres a lábam és nem volt a családban ilyen probléma, ezért elvileg "kimaradtam", aztán gyakorlatilag mégis "beleestem".