Hogyan 'tartjátok kordában' a hormonszintetek?

Bizonyos mértékig normálisak ezek az ingadozások, de a te esetedben szerintem valami más lehet a háttérben, ez már túlmegy a normális határon. Én is érzem a ciklusom változását, de ezek apróságok, nem ilyen drasztikus dolgok. Nem érzem úgy hogy "kordában kéne tartanom", mert nincsenek ilyen drámai változások, nem hat ki az életminőségemre.

Esetleg próbáld ki a Premens "gyógyszert", de szerintem érdemesebb lenne nőgyógyászhoz fordulni, és csináltatni egy hormonpanelt.

Ha az sem mutat ki semmi elváltozást, akkor vagy a pszichológia, vagy a neurológia területén kutakodnék tovább, mert nem kizárt hogy az agyad kémiai egyensúlyában van valami kis borulás amit lehet korrigálni.

Első, ez nekem sem segített soha... Akkor abban a pillanatban nehéz önmagaddal elhitetni, hogy ez tényleg elmúlik és ha még el is hiszem, azért elég rossz napokat így tölteni.

Nekem a nőgyógyász fogamzásgátlót ajánlott, hogy szabályozza a hormonokat, de már egyszer szedtem és le kellett vele állnom, mert másféle mellékhatásai voltak, meg egyébként sem szeretnék tesztelgetni, mert időbe telik, mire az ember megtalálja a neki teljesen megfelelőt...

Én ilyen napokon, ha nem épp a görcstől fetrengek igyekszem programokat csinálni, amik elterelik a gondolataimat és bár létezni is nehéz és mikor így érzek marhára a hátam közepére nem kívánom az egészet és legszívesebben lemondanám, de miután ezen túllendülök és tényleg elmegyek, utána valóban rengeteget segít. :)

Én egy laktózintolerancia tesztet csináltatnék. Más miatt, de glutén és tej mentességre áltam át. Azóta sokkal jobb a pms, nekem stresszes időszakban az egész ház hallotta a kiborulásaimat. 13 évesen kezdődött (előtte alig sírtam), rendszeresen a menstruáció előtt 1-3 nappal és ahogy nőttem fel egyre rosszabb lett.

Mástól is hallottam, hogy tejet és cukrot nem szabad enni menstruáció előtt, mert pattanásaid lesznek és jobban fog fájni, de nem hittem nagyon benne. Most, hogy kipróbáltam, a laktóz/tej mentességet ajánlom mindenkinek, főleg, ha szoktál puffadni.

Nagymamám bipoláris volt amúgy.

Sokat gondolok rá, mert szerintem ugyanazok a tünetei voltak, mint nekem. Gyakran nem tudott aludni esténként és nem értettük miért. Folyton azt gondolta, hogy beteg, hol ez fájt neki, hol az és nem szerette a vendégeket, mert nagyon sokat kelett szellentenie.