Legrosszabb élményed mi volt magánnőgyógyásznál? Kinél voltál?

Nekem nem nagyon volt rossz élményem.

Egyszer az egyik orvos nem találta hüvelyi ultrahangnál a bal oldali petefészkem és nagyon megforgatta bennem az ultrahangot hogy megtalálja, elég sokáig kereste ami elég fájdalmas volt.

Nekem is csak olyan volt, mint a 2-nak.

Általában mindig középkorú, idősebb, jelentéktelen kinézetű férfiakhoz jártam. Aztán egyszer egy fiatal, kifejezetten helyes férfi lett. Totál zavarba jöttem.

Nem tudom mennyire számít magánnak, de egyszer a váci nőgyógyászatra kerültem sürgősségi által. Dr. Domokos László (Salgótarján) volt ott, aki egyébként magán nőgyógyász, csak be volt rendelve ügyeletesként az orvoshiány miatt - épp ezért amúgy sokkal több pénzt kap, mint a kórházba dolgozó ügyeletesnek lerendelt orvosok, ami felháborító számomra.

Amit leművelt az katasztrófa volt, a végén örülhet, hogy nem köptem le és nem húztam be neki egyet. Borzalmasan megalázott. Bőven tudnék mit mesélni, de nem tudom mennyire kapcsolódik a kérdéshez úgy, hogy mégiscsak állami kórház, de magán vállalkozó személlyel :)

Hát, legelőször is, odamentem hozzá. Nem egyedül, egy fiatal orvos kísért (aki felvett betegének mivel ugyebár a sürgösségire mentem) és kérte ezt a Dr. Domokos László úrat, hogy vizsgáljon meg.

Azt leszögezném, hogy amúgy nem emiatt mentem sürgösségire, egy másik ok miatt, de közben az is fennállt, hogy 3 hete menstruáltam. Mármint nem folyamatosan, egy mensi hét, utána egy hétig barna folyás, majd még egy héten át alvadt, büdös és nagyon sok vér távozott a hüvelyemből.

Szóval így, másodlagos panaszként küldtek fel a nőgyógyászhoz. A doktorúr épp Candy Crush-ozott, majd rám nézve sóhajtott egyet és folytatta a játékot. Majd kb. egy perc múlva ránézett az engem kísérő orvosra és azt mondta, hogy rendben, megnéz. Mindezt úgy, mintha ő lenne az atyaúristen, aki megkegyelmez nekem és figyelmet szentel rám az értékes idejéből. Azt még hozzátenném, hogy az egész szituáció alatt sóhajtozott, mintha nagyon megerőltető lenne a szakmája.

Ezután mondta, hogy menjek a szobába, ahol egy nővér mondta, hogy ne vetkezzek még le, mert előbb minden bizonnyal kikérdez a doktorúr. Nos, nem. Olyan rutinkérdéseket nem tett fel, mint hogy pl. mikor volt pontosan a menstruációm, vagy hogy rendszeres-e a menszeszem.

Amikor becammogott a vizsgálószobába (mert nem egyből jött, még játszott egy kicsit a telefonján), mondta, hogy vetkezzek le ott helyben. Nem, nem vonulhatok el, legyünk túl rajta, itt dobjam le a ruhámat a székre, ami mellette van. Még a folyóson se volt becsukva az ajtó… Valószínűleg a nővér láthatta, hogy ez kellemetlenül érint, mert elhúzta a függönyt, ami elválaszotta a szoba két felét (az adminisztrációs helységet és maga a vizsgálót.

Kérdés semmi, az orvos mondta tegyem szét a lábam a vizsgálóágyon. Kertelés, megszólalás nélkül bedugta a műszert (baromira fájt… lehet én vagyok naiv, de eddig mindig szóltak nekem előre, hogy most be fogják dugni, ne lepődjek meg). Ahogy forgatta bent, az is fájt, és a kijelzőt kb fél szemmel figyelte. Komolyan mintha nagyon unná az egészet, hamar véget ért az egész, azt mondta csak peteérésem van, ezért vérzek, és felesleges volt bemennem. Felállt, függönyt elhúzta (én még félmeztelenül feküdtem a nyitott ajtajú rendelőbe), és kb. köpni-nyelni nem tudtam, hogy valaki ennyire bunkó és megalázó tud lenni.

Később is előkerült a menszesz utáni vérzés, majd csakhamar endometriózist állapítottak meg.

Azt hiszem ennél több volt, de hirtelen ennyi jut eszembe. Ha nem tudtam volna, hogy komoly baj lehet, és nem realizálom a helyzetem, valamint, hogy nem gyengülhetek el, biztos traumatizálódok egy időre a nőgyógyászoktól. Minden szava az orvosnak tele volt megalázással, és egyszerűen a vérébe volt a lekezelés. Később a kísérő orvosom mondta, hogy folyamatosan baj van ezzel az orvossal és más páciensek is sokat panaszkodnak rá.

Ami még utólag eszembe jutott: valami mást írt a leletemre, mint ami alapból a problémám volt. Már nem tudom mit, de nem azt, hogy vérzésem volt mensik között, hanem valami görcsöt azt hiszem. Talán ez nem is annyira lényeges. Az orvos egy bunkó volt, és a kísérőm is fel volt háborodva.