Újabb mélypont, nem bírom már, tényleg, mit tehetnék? . Sose hittem volna hogy mégegyszer folyton a "nem akarok élni, semmi értelme az egésznek"fog dübörögni a fejemben.

Nagyon mélyre csúsztam,nem látom a kiutat,41 éves vagyok testileg full egészséges,fiatalos,ha kell energikus.Nincs senkim kb 20 éve érzem úgy hogy párkapcsolatilag magányos vagyok(volt néhány kapcsolatom időközben),mostanra már totál elfelejtettem hogy milyen pl 1 csók...Semmilyen végzettségem sincs az érettségin kívül,elég nemtörődöm életet éltem,sose gondoltam a jövőre.Nem értek semmihez,és nem is érdekelt igazán soha semmi(szakmailag).Több iskolát is félbehagytam.Mostanra minden kapcsolatom megszakadt a külvilággal,a barátok is megszüntek,csak a legközelebbi családtagoknak számítok talán.Bírósági ügy vár rám,ebből kifolyólag a legutolsó munkámnak is lőttek.Hónapok óta szinte ki sem mozdutam a házból,van hogy 1 hétig meg sem szólalok.Nem hiszem hogy sokat vesztene a világ ha eltünnék.Szerintem agyilag nem vagyok rendben.Most a helyzet:se munka,se kedv dolgozni minimálbérért valahol,se motiváció(eddig se volt sose)se pénz,full egyedüllét,magány,önmarcangolás/sajnálat,teljes kilátástalanság érzése,se végzettség.Magam sem értem,pedig egyébként egy jóeszű,értelmes,tisztelettudó,érzelmes,légynek se ártó,jószándékú ember volnék.Tipikus underachiever.Kifelé lehet hogy mogorva bunkónak tűnök de tudom hogy az nem igaz.Néhány napja a reménytelenség előhozta az öngyilkossági gondolatokat,miket azt hittem örökre magam mögött hagytam.Azt hiszem sose tenném meg de nagyon kínoz a lét.Nem tudom miért írtam le mindezt,úgyse változik semmi,segíteni se tud senki,főleg ha én nem tudok.De ha eddig nem ment,ezután mitől menne?Annyira nehéz okot találni,annyira gyenge vagyok lelkileg.Lehet hogy pszichológusok simán rám diagnosztizálhatnának ezt-azt.félek hogy hajléktalanként halok meg egyedül egy árokban.