Szerintem durván hipochonder vagyok. Mit tegyek?

Sziasztok!

Kb fél éve kezdődött el nálam ez az egész, bár hajlamom mindig is volt rá, de már a környezetemben élők is felhívták rá a figyelmem.

Pánikrohammal kezdődött. Évek óta nem volt ilyesmim, de egy megrázó időszak után újra megjelent. Azután lett egy vírusos megbetegedésem, majd sorra figyeltem meg magamon minden panaszt/tünetet. Azóta szédülök néha, pedig vérnyomásommal nincs baj, vérképen is voltam. Utcán például gyakran érzem. Állandósult egy fáradtság érzet is, egyből komoly bajokra gondoltam, pedig mindkettő könnyen erős stresszre utalhat. Fogytam is emiatt, ha egyedül vagyok könnyen kezdek el ilyeneken kattogni hogy vajon mi bajom lehet, félek minden betegségtől, pedig basszus 20 éves vagyok és ilyeneken kattogok.. Mikor lehet csak le kellene nyugodnom,eleget pihennem, újra mozognom.. Tehát gyökeres életmód változtatásra gondolok. Mintha magamat betegíteném, szúr egy napig a jobb oldalam,vakbelem van. Fáj a fejem, jóég agydaganat meg társai. Volt hogy hetekig ellenőriztem a pulzusom pánikrohamok után,mindig felspanoltam magam feleslegesen, csodálkoztam mitől vagyok feszült, mire egy barátnőm szólt hogy fejezzem már be, beteges ezt ennyit ellenőrizni (hálás vagyok hogy őszinte és lélekben jól felpofozott:D ).

Ha barátokkal/párommal vagyok,elvonja a figyelmem jobban vagyok, mellette úgy alszom,mint akit fejbevágtak, csak egyedül jönnek ezek elő rajtam akár éjjel is.

Elsősorban azokhoz fordulok, akik szintén ezzel élnek együtt, vagy már leküzdötték: nektek mi segített? Úgy értem milyen gondolatmenet/hozzáállás? Szerencsére még nem ragadt el teljesen a dolog, de nem akarok feleslegesen ilyeneken agyalni, vagy jobban belesüllyedni, mert alapból egy nagyon pozitív és társasági ember vagyok.

Minden jó tanács jól jönne!:D (Neten való "diagnosztizálásról" már leszoktattam magam.)