Hol húzódik az orvosi értelemben vett elmebetegség határa?

De, igen. Pszichózisnak hívják azt az állapotot, amikor valaki elveszíti a valósággal való kapcsolatát: téveszméi lesznek vagy érzékcsalódásai.

Pszichotikus állapot tartósan fennáll a skizofrén betegeknél, antipszichotikumokkal lehet mérsékelni a tüneteket. A rövid reaktív pszichózis pedig depresszióhoz, borderline személyiségzavarhoz társulhat, de általában csak percekig-napokig áll fenn.

Attól, hogy valaki nem elmebeteg, még nem is feltétlenül egészséges. A funkcionális elmezavarok többnyire nem „számítanak” elmebetegségnek.

Azt a fajta elmezavart, ami itt téged érdekel, gyűjtőnéven neurózisnak nevezik, keress rá. Amikor a mindennapokban egy nem fogyatékos és nem pszichotikus embert „idegbetegnek”, „bolondnak” meg hasonlóknak tartanak, az általában neurotikus. (Mondjuk egyes nézőpontok az emberi öntudat eleve neurózissal jár, csak sokaké súlyosabb a kelleténél.)

Pszichiáter vagyok, nem tudom, miért lett a válaszom lepontozva. Klinikai értelemben akkor nevezünk valakit “bolondnak”, ha nincs realitásérzéke. Az pedig pszichotikus állapotoknál van.

Neurotikus paciensekre nem használjuk a bolond kifejezést, leginkább a szomatoform tüneteken van a hangsúly, és képesek a valóságban élni.