Leirnatok nekem az etkezesi zavaros storytokat? Hogyan kezdodott, ki tudtatok e gyogyulni? . Stb.

Anorexias voltam.

Nagyon lefogytam és majdnem két hétig infúzión voltam. Aztán pszichiátria, de miután hazaengedtek egy idő után újra jelentkezett minden és mivel nem voltam hajlandó enni szondan etettek 2,5 hétig. De többször is visszaestem és kórház lett a vége. Nagyon nehéz kijonni belőle. Igaz én depressziós is voltam és több öngyilkossági kísérletem is volt. Jelenleg is megneheziti az életem a borderline szemelyisegzavar.

Szia! Én anorexiás vagyok. Csináltam egy insta oldalt, ahol a gyógyulásomról posztolok. Ha érdekel szívesen ajánlom: magyarecovery [link]

A részletesebb történetem nem szeretném itt leírni, de az instagram oldalon vagy itt privátban nagyon szívesen.Még nem érzem, úgy hogy publikus, de idővel...ki tudja...

Tudom,hogy egy beszélgetés mennyit jelent!

Sikeres gyógyulást és kitartást kívánok!

Szia. Nem tudom érdekel-e még de azért leírom. :)

Szóval kicsinek én mindig duci voltam. Tini koromra jobb lett a helyzet, de volt rajtam felesleg azért. Mindig próbáltam úgy lefogyni, hogy kevesebbet eszem, vagy kihagyok ezt - azt, de mivel anyukám főzött és vásárolt és ő nem támogatta ezt az egészet, ezért úgy gondoltam nem tudok mit tenni, ezt kell ennem ha nem akarok éhen halni.

Aztán volt olyan h elkezdtem koplalni, de két nap után olyan falási rohamom lett, hogy majdnem rosszul lettem. Nagyon bűntudatom volt, de SOHA NEM HÁNYATTAM meg magam. A hányás gondolatától is rosszul vagyok.

Aztán olvastam vhol egy cikket, hogy ehetsz bármit, ha kcal deficitben vagy. Én ennek nagyon megörültem, hiszen ha nem zárhatok ki semmit de tudok fogyni akkor az nekem van kitalálva.

Utánanéztem egy pár alkalmazásnak, ahol tudom ezt vezetni és meg is találtam ami a legjobban tetszik.

Először az alkalmazás által javasolt kcal-t követtem, mellette futni jártam de nem fogytam elég gyorsan. Egy hónap alatt pár dkg, ez nekem nagyon kevés volt.

Olvasgattam az alacsony szénhidrátos oldalakat és a sikersztorikat, és elkezdtem levinni a szénhidrátot az étrendemben(elkezdtem? Fogtam és egyből 20gra korlátoztam) ezzel szemben semmit nem növeltem. Sőt, mindegyiken csökkentettem. Ezzel kb. megettem 600 kcalt egy nap. Mellette az elején futni jártam és elkezdődött az iskola. Igazából nem éreztem rosszul magam, de a tesi órák és a futás egyre nehezebbek lettek. A futást végül abba is hagytam, tesin pedig mindig próbáltam kibújni a megerőltető feladatok elől.

Elégedett voltam az alakommal. Nem éreztem rosszul magam a szó szoros értelmében, azthittem megtaláltam a számomra csodamódszert.

Aztán egy hónapra rá az egész testemen vörös pöttyök jelentek meg, ezekből vörös foltok lettek. Nagyon csúnya volt és viszketett. Voltunk bőrgyógyásznál, de ilyet nem nagyon láttak. Kaptam rá kenőcsöt, ez segített elmulasztani.

A menstruációm természetesen elmúlt.

Aztán egyre többet voltam beteg, egyre többet voltam otthon.

Szinte minden második hetet otthon töltöttem volt h csak pár napot mentem majd újra itthon. Emiatt vizsgáznom is kellett (túl sok hiányzás)

De büszke voltam, hiszen bombajó alakom volt. Életemben először.

Vittek orvoshoz nyilván, de én tagadtam h bármi bajom lenne, besem vallottam h diétázom, azt mondtam mostanában nincs étvágyam, de eszem azért. Még nem értem el a "csontsoványságot" ezért csinálni nem tudtak semmit,de nagyon alultáplált, sovány voltam, de még "elfogadható".

Vettek nekem anyuék étvágynövelőt, kcal dús italokat amit a gyógyszertárban lehet kapni gyógyszerként, de azt mind kiöntöttem, vagy megittam annyit ami belefér a diétámba és aztán nem ettem mást.

Mindig előttük ettem, mert akkor látták és nem szóltak be.

Az volt a szerencsém hogy nekem megmaradt az ételek iránti szeretetem, csak az alakom jobban foglalkoztatott.

Aztán ez így ment pár hónapig, de karácsony jött.

A sok sütemény és étel, amiket imádtam ott voltak előttem, mentünk a rokonokhoz és ott is. Nem is tudtam volna visszautasítani ha akartam volna se.

De úgy voltam vele, hogy itt az új év, az újrakezdés, ha most nem számolom a kcal-t 3 napig nem hízok meg,vagy ha mégis akkor utána még keményebben tudom csinálni a diétát mert nem csábulok el.

Tehát karácsonykor elkezdtem kedvemre enni, nem számolni a kcalt.

Már ez első nap jobban lettem, nem remegett a kezem és volt erőm, és jó kedvem volt (nyilván az ételtől kapott energiától)

Aztán vége lett karácsonynak és még karcsúbb lettem. Beindult az anyagcserém újra. Ilyenkor fogtam fel h az étel nem mindig ellenség.

És mivel élveztem az evést, úgy döntöttem heti 1x megengedek magamnak egy olyan napot amikor azt eszem amihez kedvem van.

Ez általában egy hétvégi nap volt mert anyukám akkor főzőtt sütött igazán és ezeket volt kibírni régen is a legnehezebben.

Ekkor sportoltam többet mert ekkor volt energiám.

Aztán az egy napból 2 lett. A hétvégéimen ehettem amit akartam.

Így sem híztam meg, csak pár kg-t. Ekkor megilyedtem. Nem akartam hízni. Újra átálltam vissza,de szintén nagyon rosszul éreztem magam.

Számtalan videót és cikket olvastam azzal kapcsolatban, h mit csinálhatnék, h ne legyek rosszul de ne hízzak.

Sportot javasolták, de arra meg nem volt erőm. Nagyon nehezemre esett,de növeltem a kcalt. Mindent egy szálig elakartam égetni a sporttal. Ezért elkezdtem rengeteget sportolni.

A testem kezdett átalakulni, izmosabb lettem, és ez nagyon tetszett hiszen a koplaláskor csak sovány lettem és nem szép alakom lett. Már nem érdekelt a kg csak az amit a tükörben látok. Mert az tetszett.

Növeltem a kcal-t h többet tudjak sportolni. Úgy gondoltam csak akkor maradok ilyen ha mindennap keményen sportolok. Aztán jött egy hét nyaralás. Félrekajáltam, mert "majd ledolgozom". De ott sose volt lehetőségem edzeni.

Így egy pár nap félre kajálás után szintén jobban néztem ki. Az anyagcserém megint belendült. Pedig nem sportoltam azidő alatt.

Rájöttem h néha megengedhetem a lustulást és "rosszul" evést.

Ma már normálisan eszem, és heti 5x sportolok és nem híztam meg, sőt sztem még sosem voltem ennyire elégedett magammal.

Büszke vagyok magamra h megtudtam oldani, ráadásul nehezítve, egyedül.

Ma már nem térnek vissza ezek a gondolatok, hacsak arra gondolok milyen erőtlen voltam.