Hogy tudnám legyőzni a túlzott ragaszkodást olyan emberek iránt akik nem érdemlik meg?

Van egy párom már több mint 1 éve vele vagyok. Már kezdettől fogva észre lehetett venni,hogy ő más mint én mindenben az ellentétetem. Cigizik, iszik, züllött tróger életmódot él, és ami a legfontosabb,hogy nem tud szeretni egy nőt úgy igazán. Ő nem akar megkomolyodni ahogy komoly kapcsolatot sem akar igazán. Nagyon sok mindent átéltem már mellette. Laktunk albérletben sok helyen is de csak pár hónapokat mert mindenhonnan elmentünk az is csak az ő hibájából történt. Nem tud megbecsülni semmit amit az élet ad neki. Se munkahelyet sem a pénzt sem pedig a barátnőjét. Én mindig is egy szeretethiányos lány voltam aki csak egy kis boldogságra vágyik de eddig egyik párom sem tudott úgy szeretni ahogy én. Mindig én vagyok az aki ragaszkodik mindenkihez én szerettek jobban szinte már betegesen és ezt a ragaszkodást ki is használják a pasik. A mostani párom is már teljesen tönkretett engem lelkileg idegileg mindenhogy. Ez nem élet ami mellette van de nem tudom elengedni ez a legnagyobb baj. Pedig ő már réges rég szakított volna velem a szíve mélyén. Csak ugye én vagyok az aki mindig visszakönyörgi magát és így sose lesz vége. Albérletben is amikor laktunk én már kezdettől fogva sokat eltűrtem neki a későn hazajárást a piálást a züllést. Mert a pasim ilyen volt mindig is egy alkoholista bagós proli munkás más jelzőt nem tudok rá mondani. Számára nem fontos egy párkapcsolat őt igazából csak a szex az ami érdekli szerintem ezért van velem nem pedig azért mert annyira szeret,hogy nem tud nélkülem élni. Mi már nagyon sokszor szakítottunk egymással és általában mindig ő volt az aki kidobott engem én meg amilyen hülye vagyok visszakönyörögtem magam sőt volt olyan is,hogy megalázkodtam előtte letérdeltem,hogy ne hagyjon el. Hosszasan tudnék mesélni róla,hogy mennyi mindent átéltem mellette. Volt mikor annyira elfajultak a dolgok,hogy én megszúrtam őt egy késsel mert már annyira felhúzott kikészültem az alkoholizálása miatt. Ő előhozza belőlem a vadállatot szó szerint pedig alapból egy csendes normális nő vagyok de ami sok az már sok. Utána is mindig visszafogadtam őt sőt ahogy írtam is én voltam az aki mindig visszakönyörögte magát hozzá. Most is 3 hónapja megint együtt vagyunk de már nem albérletben. Én azt akartam,hogy a barátom jöjjön ide lakni hozzánk mivel nekem van saját házam igaz nem egyedül élek hanem a bátyámmal. Azt hittem ha idejön lakni akkor majd megváltozik. Szereztem neki egy rendes munkahelyet éves állást. Én akartam,hogy idejöjjön lakni pedig tudtam,hogy milyen csávó mégis. 2 hónapig türtőztette magát és visszafogta a piálást de aztán múlt héten újra elkezdte most megint iszik úgy mint azelőtt. Tegnap is elment kora délután és este 22 óra előtt jött haza ittas állapotban. De ennél cifrább dolgokat is csinált volt mikor hajnali 3-4 órakor jött haza. Neki a piálás a bagózás meg a züllés fontosabb engem csak tárgyként kezel. Én ebbe betegedtem bele és napról napra egyre rosszabbul érzem magam. Tudom,hogy el kéne engednem őt menjen az útjára de nem megy mert túlságosan is ragaszkodom hozzá egy ilyen senkiházi féreghez és ő ezt ki is használja. Mit tanácsoltok ti? Hogy engedjem el? Hogyan győzzem le ezt a társfüggőséget túlzott ragaszkodást? Én nem bírom már tovább kikészültem idegileg és nagyon boldogtalan vagyok.