Mi baj lehet velem?

Emberek! Lehet komoly bajom van vagy én nem tudom. Magamnál semmirekellőbb és szánalmasabb embert el sem tudok képzelni. És nem csak jelenleg. Hanem úgy egy ideje általánosságban. Igen, nem volt ez mindig így, ezért gondolom, hogy a probléma egyszer valamikor, valami miatt kialakult (halvány sejtelmem sincs mi lehetett, vagy mi történt) és ennek hatására szenvedek mostanság. Igazából nem tudom hol kezdjem. Buta vagyok. Butának és tudatlannak érzem magam. Nem is teszek érte semmit, hogy okosabb vagy tájékozottabb legyek, mindig is utáltam tanulni. Úgyhogy így nem igazán tudok változást előidézni, mert nem teszek semmit. Na most, ha adott egy beszélgetés például a politika témával (gyűlölöm és elképesztően unalmas véleményem szerint), akkor én nem tudok hozzászólni és inkább hallgatok. Rossz a példa amúgy, mert a politika engem tényleg érdekel. De ha egy olyan téma jön föl ami picit komolyabb, felnőttesebb, és még érdekel is ahoz sem tudok hozzászólni a háttértudás hiánya miatt. Illetve a szavak.... a kifejezések. Annyira izgulok, meg agyalok, hogy ne mondjak hülyeséget, hogy nem figyelek a fogalmazásra és egyáltalán nem hangzik jól semmi amit mondok. Szörnyű. Sír a magyar emelt érettségim, meg szerintem a magyar tanárom is. Alapvetően pedig egy extrovertált, beszédes és közvetlen lány vagyok/voltam. Már inkább a múltidőt érzem helyesnek sajnos. Tényleg fogalmam sincs mi történt. Amikor pedig egy beszélgetéshez végre hozzászólnék, mert előszedtem valamit, ami tényleg jó és viszi majd tovább a gondolatmenetet a párbeszédben, akkor senki sem figyel rám (jogosan, hiszen eddig se mondtam semmit, vagy legalábbis semmi érdekeset vagy értelmeset). Ezzel lehet csinálnék is valamit, csak nem tudom mit kéne. Meg hogy hol csúsztam el. Mindig én várom, hogy más kezdeményezzen beszélgetést és ha nem teszi ő a szar, hogy miért nem. Normális? Nagyon nem és ez sem volt így, de hát ez is valahol félrement. Emiatt a barátaim, a spanjaim is azt érzem, hogy kezdenek fogyatkozni. (Van akivel régen nem kellett volna már jóban lennem, mert csak visszahúzott, értük persze nem kár, de ezt lehetne megoldani másképp is, na mindegy). Nem akarok barátok nélkül maradni. És a barátomat, a szerelmemet sem akarom elveszíteni mindezek a hülyeségek miatt sem. Semmi miatt. Ő egyébként egy zseniális ember és motiválnia kéne, mert akar is és tudna is. De attól hogy ő ilyen hihetetlen én csak még rosszabbul érzem magam, hogy én miért nem vagyok az. Vele lakom és vele jól érzem magam, akkor is ha esetleg rossz kedvem van, mint általában, vagy csak kussban ülünk emiatt vagy más miatt. De nem jó ez sem, mert nem akarok akkor kimozdulni, nem megyek sehova ha hívnak, mert vele jó, vele nyugis vagy csak nem érzem, hogy kellenék bárhova is. És megint a "barátok elveszése" problémánál vagyunk. Itt van még az, hogy a jövőm. Fogalmam sincs mit akarok magammal kezdeni, és mivel semmire sem tartom magam így azt sem hiszem, hogy fogok jutni bármire is. Ekkora "tudással" meg nem is hiszem, hogy kellenék bárhova. Érdekel jópár dolog, meg esetleg van pár amiben jó vagyok, de azokkal nem kezdek semmit, halogatom őket, de úgyis tudom, hogy nem lennék bennük olyan jó, hogy nem vagyok hozzá elég magabiztos, hogy én sikert éljek el azokon a területeken. És baromi motiváló emberek vannak körülöttem, én mégis elvagyok a demotiváltságban és nem hatnak rám semmit. Na jó, van olyan amiben így is fejlődtem az elmúlt idők alatt, de amióta ez a nem tudom micsoda van velem, azóta nem nagyon. Szóval ja. Elég jó helyzet. Nem tudom leírtam e mindent. Szóval valami megoldás kellene. Vagy én nem is tudom. Tényleg nem tudom mi van, miért van, mit kéne tenni. De ez nem mehet így tovább. És jó volt leírni ide, szóval köszönöm annak aki végigolvasta és még mondjuk hozzá is szól 😂