Hogyan lehetnék boldog magamtól és nem másokba kapaszkodva? Van erre megoldás?
Nem tudok egyedül lenni, muszáj kapcsolatban lennem. Már az első alkalom után “szerelmes” leszek az illetőbe. Kikészít ez az egész, rettegek attól, hogy elhagynak. De egyben tönkre is teszem a kapcsolataimat, talán pont emiatt, talán csak a külsőségeken kívül másra nem vagyok jó.
Képtelen vagyok egyedül boldognak lenni, ha szingli vagyok, szinte kényszeresen keresek valakit, akibe szerelmes lehetek. Mindig másoktól függ a boldogságom. De a kapcsolatokban sem vagyok boldog, hiszen állandó a szorongás, hogy mikor fognak lelépni és ez általában meg is történik.
Nem tudom, mi ez nálam, arra jutottam, hogy túl nagy a szeretethiányom és meghalnék azért, ha valaki törődne velem és nem csak megdugna néhányszor és mutogatná a haveroknak, hogy nézzétek milyen jó nőm van. A belsőm senkit sem érdekel, amit meg is értek, unalmas, értéktelen személyiségem van.
Egy pár ilyen kapcsolat után így közel 24 évesen szerintem kezdek beleőrülni, folyamatos a kétségbeesés, rossz kedv, nincs olyan este, hogy nyugodtan tudjak lefeküdni aludni, csak gondolkodom és sírok. Mit tegyek? Nem akarok pszichológushoz menni, nem fogok 10 ezreket ott hagyni. Valaki volt már hasonló helyzetben?
válasza:Pedig ott kellene hagyni azokat a 10.000-ket, mert ennek komoly, régi gyökerű oka van. Jó, hogy felismerted, hogy te ismételsz egy hibát, amivel elrontod a helyzetet. Amíg rá nem jössz ennek a görcsösségnek az okára, újra elrontod a kapcsolatokat.
Az embernek a boldogságot nem szabad mástól várnia. Önmagában kell annak lennie, és legfeljebb a társsal még boldogabb.
Ez az elvesztéstől való félelem lehet egy szülő, nagyszülő halála, az eltűnt apa, stb. Ezt itt csak gyógytorna, de neked gerincsebész kell. Menj terápiára! Én is arra járok.
válasza: válasza:Nagyon-nagyon jó, hogy ezt felismerted magadban. Pszichoterápia (pszichoterapeutát felkeresve) lenne a legjobb, mert ezt feltárva, megértve lehetne megoldani, tényleg valamilyen gyökere ennek van, amiért így érzed. Valamiből adódik a társfüggőség, szeretethiány, hogy "bárki megfelelne, csak a magány ne legyen"...
Fontos, hogy ne szidd, kritizáld, ne vesd meg önmagad, legyél önmagad legjobb barátja, mert nem fog segíteni, ha nem vagy jóban sajátmagaddal. Terapeutánál ezt is el tudod mondani.
Nincs szó gyógyszerekről, nem gyógyszeres kezelés lenne.
2-3 alkalmat ki tudnék fizetni a pszichológusnál, de többet biztosan nem, így ez ki van zárva. Egyetemet, lakást stb is fizetnem kell.
Gondolom, hogy valami régi trauma lehet a dologban, de nem jövök rá micsoda. Minden szülő, rokon él, jó a viszonyunk is, tehát ebből nem adódhat, esetleg talán azért, mert annyira azért sosem volt szoros a kapcsolat, hogy megbeszéljem velük a lelki gondokat. De ez még nem akkor tragédia, hogy aztán ilyen mértékű kapcsolatfüggőség meg szeretethiány alakuljon ki. Nem értem az egészet.
Ráadásul meg sem tudom találni azt a pontot, ahol elrontom a kapcsolatokat. Mindig hagyok teret az illetőnek, nem hinném hogy sok lennék. Vagy csak nem veszem észre nem tudom. Talán csak megunnak, az is lehet. Előnyös külsőn kívül nem nagyon tudok mást felmutatni.
Nagyon elhatalmasodott ez az utóbbi időben, nem tudom meddig bírom.
válasza: válasza:Van aki 6000 Ft ért is vállal, bár ők vannak kevesebben, de akad.
Te szerintem a szerelem érzésébe vagy szerelmes egyébként, azért tudsz beleszeretni rövid idő alatt bárkibe.
Érdemes lenne szétnézni, hogy nincs -e környékeden valamilyen kortárs-segítő alapítvány, ahol van önkéntes pszichológus például.
válasza:Hagyjuk már! Ha normális lenne akkor minden férfi összetenné a kezét egy hozzád hasonló nőért.
Valószinűleg olyan idegesitő a viselkedésed hogy ember nem marad meg melletted. Talán inkább ezen gondolkozz el.
Hidd el én rengeteget gondolkodom ezen.
Külsőre jó nőnek számítok, nyilván mindenkinek más az esete de az átlagnak bejövök. Figyelmes vagyok, meghallgatok, tanácsot adok, ha kell, ugrom, ha teret akarnak, hagyok, nem vagyok nagypofájú aki beleköt mindenbe, sőt sosem kötekszem, mindig figyelek a másik igényeire. Nem hinném, hogy idegesítő lennék, tudom milyen egy idegesítő barátnő, látom hogy némelyik lány barátom mit művel a pasijával (folyamatos ellenőrizgetés, hisztizések stb) ilyeneket nem csinálok. Tehát nem értem a dolgot.
Jól mondta az egyik válaszoló, valószínűleg a szerelem érzése kell nekem, anélkül el sem tudom képzelni a létezést.
Ezt a tb-s pszichológust még meggondolom, de tartok tőle, hogy akik ott vannak, fele annyira se érdekli őket a bajom, mint akiket megfizetnek. Nem is tudom, hogy meg tudok e nyílni bárkinek ennyire, hogy ezt elmondjam. Még a legközelebbi barátaimnak sem beszélek erről annyira cikinek érzem.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!