Mit csináljak, ha egyre lejjebb csúszik az életem?

Nincs pénzem rá, tb alapon nem szeretnék. Ha erre van megoldás, tényleg hallgatom.

Egyébként nemcsak magát a szomorúságot kellene kezelni. Történhetne már végre valami tényleg jó is az életemben, ami előrelendít.

Most főleg munka, de minden más is.

Az élet minden területén özönlenek a rossz hírek, konfliktusok.

Annyira utálom ezt, már ne is haragudj.

Sohasem lesz pénzem, úgy fest, még vésztartalék se. Jelenleg a porszívó hiányzik a háztartásból, mondjuk ennek más oka is van. Ha a (még meglévő) vésztartalékot nem akarom tovább fogyasztani, akkor ebben a hónapban már csak kajára és rezsire költhetek, ezt is spórolósan.

Programozni tanultam már egy éve, iszonyú áldozatok árán, a suli pedig rengeteg pénzt emészt fel. Valószínűleg fel fogom adni, mert így sohasem lesz belőlem szoftverfejlesztő, csak ha egyetemre mennék. Nem akarom, hogy rámenjen az életem, egy fr. karrier nem ér ennyit.

Egyik családtagom szinte zaklat és lelkileg bánt is. Félek tőle, félek, mikor talál meg. Kiskoromban volt már példa tettlegességre. Elmebeteg, bolond az illető.

Egy másik egyre jobban beleszól az életembe. Szeretem őt és a maga módján ő is engem, de a savanyúsága és az, hogy egyre jobban beleszól a dolgaimba esetleg azt eredményezi, hogy meg kell szakítanom vele a kapcsolatot. Ekkor nem marad senkim.

Egy másik, kedves ismerősömről nem rég derült ki, hogy rákos.

Köszönöm, nem lettem jobban a tudattól, hogy Afrikában éheznek.

A háztartási gépek sorban hibásodnak meg, az említett (keserű) családtagom felől folyamatosan jönnek a rossz hírek.

Idő, társaság és pénz hiányában idén is a járda szigetekre megyek nyaralni, mint általában szoktam.