Mit tudnék kezdeni az egyre durvább pókfobiámmal?

Engem valahogy mindig megtaláltak a pókok. Nyáron minimum hetente volt hogy arra keltem hogy mászott rajtam egy, pedig nincs vele telük a ház. Ugyanez van a bogarakkal is.

A kaszáspókokkal elvagyok ha picik, egyszer kivittem egyet a kezemben, arra még ma is büszke vagyok.

A többi viszont, katasztrófa.. ha meglátok egyet ledermedek, majd elszaladok, bezárom a szoba ajtaját. Felmegy a vérnyomásom, és a sírás kerülget, könnyezik a szemem, izzadok. Szó szerint pánikolok. Ma is találtam egyet a fürdőben, és istenbizony nagyon ronda volt. Nem mertem bemenni megint. Legtöbbször alig merem lefújni.

Ha tudom, hogy van egy pók a szobában akkor biztos nem alszom .

A legnagyobb bajom az, hogy kiszámíthatatlanok.

A másik, hogy alvás közben is zavarnak, és az a halálom. Nem bírom ki mégcsak a gondolatát sem annak, hogy rajtam bármi másszon, miközben alszok. Ez miatt anyukámmal alszom, füldugóval a fülemben, hogy abba se tudjon belemenni semmi. Egyszerűen rettegek tőlük.

Ugyanakkor nem szeretem megölni őket, mert élőlények.

Mit tehetnék?