Hogy fogadhatnám el jobban, hogy a párom dohányzik?

Kicsit bonyolult dolog.

Édesapámmal nagyon jó volt a kapcsolatom. Fiatalabb kamasz voltam, amikor rákban elhunyt pár éve - a betegséget a régi munkája okozhatta, nyomdász volt (amikor még pakolgatni kellett a betűket, meg préselték, az a régi fajta nyomdászat) és ott érintkezett olyan vegyületekkel, amik eléggé rásegíthettek a betegségeire - kettő rákja volt, egymás után, és egymástól függetlenek voltak.

Édesanyám már elég régóta dohányzik - ergo mióta az eszemet tudom, láttam dohányozni, de nem igazán zavart annyira.

A párommal kapcsolatban valamiért nagyon előjött ez az óbasszus-belehal-egyedülleszek-özvegyleszekmintédesanyám pánikreakció. (ilyenkor elég gyorsan cikáznak a különböző horrorsztorik a fejemben, még én se tudom nyomon követni őket)

Próbálom magam lenyugtatni, mert tudom hogy közel se annyira vészes a dolog mint ahogy azt az agyam bemeséli, de elég sokszor kiül az arcomra a nemtetszés, ha rágyújt - mondta is, hogy zavarja, szeretne teljesen felszabadult lenni mellettem ezzel a dologgal kapcsolatban is. Én meg igyekszem, na.

Megbeszéltem vele ezt, igyekszik leszokni - sajnos ezzel kapcsolatban elég "gyenge" személyiség, könnyen visszacsábul, így elég nehézkesen megy.

Én meg szeretnék normálisan viselkedni, normálisan érezni magam, nem úgy tenni mintha épp egy doboz ciántablettát nyelt volna le.