A képzeletemben sikeres vállalkozó vagyok?

Sokat képzelgek. Konkrétan hosszú időt töltök azzal, hogy kitalálok egy céget és azt tervezem meg. Logót rajzolok, nevet találok ki, leírom a számokat egy papírra, azt számolgatom, üzlethelységet keresek, felveszem a kapcsolatot cégekkel hogy milyen áron tudnék árut hozni? Van hogy el is megyek tárgyalni. Persze semmi pénzem nincsen! Nem becsapni akarok valakit, csak egy idő után annyira beleélem magam a dologba, hogy úgy csinàlok mintha lenne pénzem kivenni egy üzletet vagy árukészletre. Konkrétan elmegyek megnézni az üzletet majd mondom, hogy ‘majd keresem’. Teljesen elképzelem a dolgokat. Biztos közrejátszik hogy nincsenek barátaim és párkapcsolatom se, így sokat vagyok egyedül és sokat jár az agyam!

Egyszer a szüleim vettek fel kölcsönt amikor beleéltem magam így egy cégbe, aztán örültünk, hogy az 5 millióból csak 500 ezer bukta lett a vége! Szerencsére Apámnak pont kellett egy cég így azt át tudtuk írni a nevére később. De látszott akkor is hogy nem nekem való ez. Bár életem legszebb időszaka volt az a néhány hónap. Ingben jártam és zakóban, tárgyalni jártam, üzletet vettem ki, alkalmazottat vettem fel, mentem ide-oda. Nagyon mozgalmas időszak volt, nagyon tetszett. Arról álmodozok a mai napig.

Nagy a baj velem? Mi ez? Kigyógyulhatok belőle valahogy, hogy elfogadjam a sorsom hogy én soha nem leszek cégvezető?