Depressziósok! Ti hogy reagáltok erre? Hogy kéne rá reagálni?

Aha. Ezek szerint akkor neked van a legrosszabb legnehezebb életed? Mert ez visszafelé is működik ám.

Ne akarj azon versenyezni hogy kinek rosszabb. Ha szóba kerül kölcsönösen hallgassatok meg egymást és beszéljetek meg. De ne versenyezzetek. Ha nem megy akkor nem vagytok igazi barátok . Idegennel meg ne foglalkozz.

Ha pedig nem megy akkor amit egy igazi depressziós , nem egy hisztis, húzd a takarót a fejedre és ki se kell 3-4 napig

Nem hangzik valami kifejezetten jó barátnak.

De, lehet hogy segítene, ha tudtára adnád mennyire zavar ez a hozzáállás. :)

Elvárod hogy lássa mennyire rossz neked, miközben többször leírtad hogy nem tud róla semmit, mert nem mondtad el. Tudod ez hogy van a jéghegy csúcsa se nagy dolog, csak egy úszó jégdarab...de az csak a jéghegy 5%-a. Ne csodáld hogy nem ért meg ha nem adsz neki rá lehetőséget hogy megértsen.

Másik oldalról pedig, amíg valaki nem élte meg a depresszió vagy egy kifejezetten rossz időszak élményét, addig azt hiszi hogy ez egy nem létező dolog, és csak gyenge és lusta az illető. Amint megéli, megérti.

3. Vagyok. Még mindig azon kardoskodsz, hogy neked milyen rossz a másikhoz képest. Ha valaki meg olyat ír ami nem tetszik ahelyett, hogy elgondolkoznál rajta rögtön ellentmondasz. Annak ellenére, hogy ptsdvel, panikbetegséggel, gemerikus szorkngással és depresszióval diahnosztizáltak és egy rakás gyógyszert írtak fel rá, miszerint ha nem eszem őket felkelni sem fogom tudni hamarosan. Nem gondolom, hogy betegség amiben vagy. Nem gondolom, hogy betegség amiben vagyok. Ezek reakciók arra amit átéltünk. Az is mindegy kit értek rosszabb dolgok. Mert volt olyan ritka eset aki az Auswitzi koncentrációs tábort is át tudta vészelni épp lélekkel és folytatni tudta az életét, anélkül, hogy összeroppant volna. Valaki pedig egy szakítás után a pszichiátrián végzi és hónapokig lábra sem tud állni. Pedig ugye a 2 történet nem összemérhető súlyosságát tekintve. Ezért nagyon rossz ötlet a problémádat máaokéhoz hasonlítgatni. Nem a barátnődét kéne méregetni, hanem a.sajátoddal foglalkozni. Neki is ugyan ezt kéne tennie. A problémáitok nem össuehasonlíthatóak mert más emberek vagytok. Máshogy élitek meg ugyan azt az esetet. Ha bajod van és igenyed rá, hogy kiadd magadból akkor tedd meg. Ha nem teszed akkor ne reklamálj, hogy a környezeted nem gondolatolvasó. Ha olyan jó baratnő meg miért ne momdhatnad el neki a bajod? Mert neki is van? Lehet ha meghallgatná a tiedet elterlődne a figyelme a sajátjáról és könnyebb lenne mindkettőtöknek. Hogy a fősz a saját levedben sértődötten annak nem sok értelme van. Azon sem kell meglepődni, hogy más nem látja a gondodat olyan nagynak. Lehet neki az nem lenne probléma.

Én pl. Szívesen cserelnék veled. Nqgyon örülnek ha csak wnnyi bajom lenne mint ami téged ért. Mondom ezt úgy, hogy el sem meselted a dolgot. Most le lehet megint pontozni, hátha kaptok érte kekszet. De a sok hülyevel ellentétben én nem a sablon " menj pszochológishoz" felesleges rutin szöveget nyomtam be.