Könyörgöm valaki! Mi tudna segíteni életben maradni? (lent)

Nagyon sajnálom, hogy ezt kell átélned, mert pontosan tudom, mivel jár ez a "betegség". Szeretnék segíteni, de igazából, csak annyit tehetek, hogy megosztom tapasztalataimat. Én 4-5 éves koromtól az egyetemi éveimig éltem át hasonlókat. Igaz, akkoriban még nem nevezték anorexiának, ezt a kifejezést később találták ki. Persze, rajtam is elvégeztek mindenféle vizsgálatot, de az orvosok csak a vállukat vonogatták, nem tudták, mi bajom lehet, miért nem eszem. Volt, hogy naponta csak egy darab kenyeret ettem, és valamiért a víztől is viszolyogtam. Azért részletezem, mert aki nem élt át hasonlókat, azt hiszi, hogy pszichikai eredetű problémáról van szó. Pedig nem. Hogyan lehetne egy ötéves gyereknek testképzavara?

Sokan azt tanácsolják itt és gondolom, a környezetedben is, hogy fordulj pszichológushoz, mert családi gondok okozzák. Ez sem igaz. Én egy teljesen átlagos családban nőttem fel, és semmi gondom nem volt. Tehát nem ez okozta.

Ma már pontosan tudom az okát, és állítom, hogy nem a család, és nem mentális probléma áll a háttérben. De erről többet nem írhatok, amúgy sem segítene, ha tudnád a valódi okát.

Szerintem a leghasználhatóbb tanács, amit itt adtak/adhatnak, hogy légy erős. Tudom, mit érzel, mikor ezt olvasod, mert nekem is ezt tanácsolták, és pontosan emlékszem, mennyire felbosszantott. De nem tehetsz mást. Ne várd, hogy az orvosok megoldják helyetted a problémát. Nem fogják, hidd el. Inkább szokj le az orvosságokról, és fogd fel egy harcnak az egészet. Képzeld el, hogy valakik szándékosan tartanak ilyen állapotban, próbára teszik, mennyire vagy erős. Mutasd meg, hogy erős vagy, nem győzhetnek le.

Ne várj másokra, mert csak önmagadra számíthatsz. És ha már 5 éve küzdesz e betegséggel, az azt jelenti, hogy erős vagy. Sikerülni fog.