Annyira szeretnék dolgozni, de a szoc. Fóbiám miatt meg képtelen vagyok már arra is hogy jelentkezzem valahova. Pánikroham tör rám a gondolatától is. Van ebből kiút?

Reggel óta csak sírok, egyre magányosabbnak és selejtesebbnek érzem magam, szeretnék dolgozni, ahogy mások, a szomszédaim, ismerősök stb. Én meg elviszem a gyerekeket reggel, aztán jövök haza a 4 fal közé :-( A férjem nem tudom meddig tolerálja ezt, bár megélhetési gondunk nincs emiatt, de nem tudunk nagyobb dolgokra gyűjteni. Anyaként úgy érzem jól teljesítek, de egye nagyobb selejtnek érzem magam, és paradox módon, szociális fóbiásként emberek közé vágyom, de leginkább a munka hiányzik, hogy értelmes dolgot csináljak, és családomra fordíthassam a jól megérdemelt fizetésemet... De rettegek is tőlük, hogy megaláznak, eltaposnak :-( Ez a kettős érzés már elviselhetetlen....