Egy depressziósnál előfordul az önsajnáltatás?

Nagyon is.

Mennyire egyenlő az önsajnáltatás a depreszzióval? Jó dolgában is lehet valaki önsajnáltató, vagy depressziós?

Miért ne fordulhatna elő? Illetve nem tudom, mit nevezel annak, de ha az illető beszél a problémáiról, meg arról, mi bántja, az nem "önsajnáltatás". Ráadásul aki valóban depressziós, az egy kicsit torzított képet lát a valóságból: a problémákat nagyobbnak látja, mint amekkorák, a jó dolgokat meg semlegesnek, lényegtelennek éli meg. És amíg ebben a betegségben szenved valaki, nem is lehet észérvekkel meggyőzni róla, hogy ezek a megélések nem felelnek meg teljesen a valóságnak (azért nem úgy kell elképzelni, mint valami téveszméket a skizofréneknél, inkább csak a dolgok érzelmi megéléséről van szó).

inkább az önvád jellemző