Hogyan tudnám elérni, h a párom elmenjen pszichologushoz/orvoshoz?

24 éves vagyok, a barátom 26, 4 éve vagyunk együtt, abból 3 éve szinte együtt élünk, odakoltoztetett hozzajuk. Rólam azt szükséges tudni, h nagyon ragaszkodó típus vagyok, akit egyszer megszeretek, nem tudom nem szeretni utána.

Amikor megismerkedtünk nagyon bulizos és nagyon jövök-megyek típusú volt, iszonyatosan vonzott ez. Sajnos fel év után feltűnt, h ez már több, mint sima bulizos típus, komoly problémát jelentett számára, ha hétvégén dolgozni kellett vagy épp nem ihatott senkivel. Ezt nagy nehezen ugyan, de leküzdötte már másfél-2 éve nincs ez jelen nálunk. Ugyan ő nem jött rá erre konkrétan, h ez a baj, de elkoptak a barátok és már nem jártunk ki. Sajnos ennek a következménye az, h mostmár mindenki szar és köcsög az ő szemébe, ha esetleg eljutunk bulizni, ő teljesen totalra teszi magat és szinten elfordulnak tőle.

Nem tudja kezelni az érzéseit, mintha lenne egy normális viselkedés és ő az ellenkezőjét lepi meg. Sokat veszekedtunk már az utóbbi időben, mert egyszerűen ő mindenáron otthon akar ulni és aig tudom rávenni egy kutyasétáltatásra is akar, de amikor eljutunk, mindig jól érzi magát és mondja h máskor is lehetne ilyen. Eltelik pár nap, megint tiszta szar az élet, én tönkre teszem azzal ha épp moziba szeretnek menni vagy bármit ami már nem otthon történik... kezdődik a vita.

Megcsalt már...

Akárhányszor eljutunk valahova és szabályosan látom rajta, h feszelyezve érzi magát, mert épp nem rá figyelnek, elkezd velem kötekedni és nyilván sírás lesz a vége. Utána megy még a terror, h gyenge vagyok, majd megy a szeretgetes pár órával nappal később pedig így szeret, simogassam, velem a legjobb össze bújni. Ez így telt el évekig. Egyszer mar kidobott, felevvel ezelőtt, eltelt egy hónap és könyörgött nekem, h bocsássak meg neki. Megígért mindent, sajnos én hittem neki. Egy hónapig volt boldog a kapcsolatunk, majd újra jött ez a depresszió számára.

Hol sírt, h nem akar elveszíteni hol pedig duhongott, h tönkre teszem az életet. Nem tud nélkülem élni, de az igazság az, h mellettem képtelen élni vagyis inkább én azt látom, h tükör vagyok az ő viselkedésére és ezt ő nem tudja elviselni.

Próbáltam neki mondani, h segítségre van szüksége, mert valami oka van, h senkivel sem tud tartós kapcsolatot kialakítani, évek óta én vagyok csak allando mellette és még velem is így viselkedik. 10bol 1x volt olyan, h belátta h el kell mennie, viszont azóta is én vagyok a szar, h “bolondnak neveztem”.

Rengeteget olvastam itt is a személyiség zavarrol, szinte minden leírás stimmelt rá.

Hétvégén ismételten kidobott, mert 3. szekalasara már úgy reagáltam h a k.va életbe már és mostantól az az indok, h undorító ahogy beszélek. Közben az egész délutáni költözködésre már egy idő után nem tudtam, h válaszolni. Rendesen láttam a fejen, h ő most minden áron belém akar kötni. Megharagudott az egyik barátjára, mert nélküle ment ki horgászni és onnantól kezdve én lettem csesztetve.

Tényleg megértő segítséget szeretnek kérni, mert számomra is megmagyarázhatatlan az, h mégis miért tudom ot ennyire szeretni. Mert tényleg mikor “olyanja” van, meghalok érte annyira aranyos, bujos. Én is azon gondolkozom, h h tudtam rá haragudni, hat le nem száll rólam. Aztán egyik pillanatról a masikra -főleg ha kritika éri: szétszórta a ruháit, 3 napos tányér van a szobájában- egyből egy szar vagyok, aki tönkre teszi az életet.

Lekoltoztetett magukhoz félév után, már egy éve csak azt hallgatom, h kar volt osszekoltozni. Nekem ez iszonyatosan faj, mert ő annak idején kb kimentett a szüleim mellől és minden ami a jelenlegi életem, barátaim, családom az ott van. Haza tudok menni, de otthon vagyok egy üres lakásban, a szüleim külön mentek, apa külföldön, anya az új pasijanal.

Látom rajta a terrort, h ezzel húz engem, h “kirak” és nincs hova mennem... Termeszetesn utána elül a vita és megy a szerelem, h milyen jó h én itt vagyok neki.

Nagyon nagyon szeretem és így, h felmerült bennem a gyanú, h itt komolyabb problema is lehet, meg nehezebbé vált nem vele lennem... tényleg van mikor a legkedvesebb, legviccesebb, leglelkisebb ember akit valaha is ismertem, majd pár nap múlva ha valami nem tetszik neki, akar tőlem kapva valami a világon a legtöbb fájdalmat tudja ő nekem okozni, olyan különös művészettel arra, h a legfájóbb pontjaimat erintse, amivel van hatalma felettem.

Mégis hogy tudnék segíteni egy ilyen emberen? Mert segíteni akarok!!!